Nagyon meghatározó képsorként őrzöm azt, amikor egy vallásos őrületről szóló filmben a szentnek hitt kisfiú holtestéről a hívek mind egy-egy szuvenírt szeretnének. Amikor a cipők és a ruhák elfogynak, a csodavárók megszállott módon a gyermek szőke fürtjeit kezdik tincsenként levágni. A dolog pedig eszkalálódik, és bár a film itt véget ér, valami egészen szörnyűt vetít előre.

A hajvágás a középkorban egyébként büntetésnek számított. A Sasson előtti időkben ez ugyanis a megszégyenítés egy formája volt. Ennek gyökerei pedig egészen mélyre nyúlnak vissza, a Bibliában például Sámsont sem tudják másképp legyőzni, csak úgy, hogy megfosztják hajától.
Sőt, hogy egy a magyar irodalomból elcsent példával is éljek, a bonyodalmakat a Csongor és Tündében is az alvó tündérlány egy fürtjének ellopása okozza.

Bennem is munkál egyfajta balsejtelem a hajvágást illetően. Nagyon nem szerettem sosem fodrászhoz járni, szóval nem most fordul elő először, hogy évekig felé sem néztem. De most más is van: a hajam ilyen hosszú még sosem volt. Megmértük: 62 cm.

Frissen mosva, éppen megszáradva ma is látok benne némi szépséget. Sőt, szinte még egy enyhe hullám is van benne, amire aztán nem nagyon számítottunk. Még 20 centivel ezelőtt is volt néhány érdeklődő a közeli vonalzógyáraktól; új etalonra volt szükségük. De mint a hűséges olvasók tudják, pont hajászati okokból nekem a szögegyenes és az egyenes szög fogalma végleg összemosódott.
Vagy, hogy stílszerűbb legyek, összegubancolódott. Némileg groteszk dolog, hogy a szőlőkacsokat megszégyenítő makacssággal összekapaszkodó, egyenes hajszálaimat csak a leggöndörebb göndöröknek szánt szérummal tudom kibogozni.

Egyik törzskommentelőnknek is volt ideológiája a fodrász meglátogatásának negligálására. Ő mint feltörekvő basszusgitáros a "szabadság istene" imidzzsel próbált betörni a Z Magazin címlapjára. És tényleg, a hosszú hajban van valami cigányos romantika, valami megfoghatatlan, kimondatlan lázadás.

De egyrészt elmúltam harminc, másrészt már nincs kedvem folyton bajlódni vele. Mert a széllel való szárnyalást néha fájdalmasan megakasztja egy kis beakadás vagy becsípődés. A fent vázolt kezelési nehézségekről nem is beszélve.

Szóval le kell vágatni.

Olvastam, hogy a hajat megveszik. Ahogy számoltam, ezért a mennyiségért tízezer forint körüli összeget lehetne leakasztani. De egy pár héttel ezelőtti bulin megütötte a fülemet valami más, egy sokkal jobb ötlet.

Az utóbbi időben rövid frizurát viselő barátnőm mondta, hogy egy beteg barátjának növesztette a haját. Ha szüksége lett volna parókára, akkor ő a hajával "szállt volna be". Szerencsére végül nem kellett a haj, és a szőke tincsek a kukában végezték.

Én viszon mindenképp megválok pár nap múlva 40 centitől. Arra gondoltam, hátha valakinek szüksége van rá. Nagyon szívesen és természetesen ingyen átadom a copfomat bárkinek, akinek kell.

A hajam - mint a fent leírtakból kiderül - nem tökéletes és nem is problémamentes. Viszont egészséges és ápolt. Festve három és fél éve volt utoljára. Akkor is a szőkés-vöröses melír eltüntetése céljából barnára. Idén pedig még ki sem vasaltam, úgyhogy a hőroncsolás sem számottevő. (Régebben is csak sátoros ünnepeken.) A mellékelt képen is látszik, hogy vékonyszálú, egyenes és középbarna.

Így utólag meg is tudnám ideologizálni, hogy miért nem mentem a 28. születésnapom óta fodrászhoz.