Kissé reklámízű lesz a soron következő történet, ezt ellensúlyozandó itt nem szerepel majd a termék megnevezése. Mégis el kell meséljem azon tapasztalataimat, amelyeket az elektromos cigarettával átéltem.

Nagynéném, aki ma már két doboznyit szív el egy nap, vett egyet. Nem leszokni akar, csak költségcsökkentési megfontolásból szerezte be a készüléket.
Nem akar leszokni. Mint mondta, neki már annyi mindenről kellett az életben lemondania, a cigarettáról nem fog. De az egyáltalán nem mindegy, mennyit költ rá. Bár a dohányzást kimondottan taszító, sőt gusztustalan szokásnak tartom, az érvének nehezen tudnék ellent mondani.
Nyugdíjas viszont már pár éve, és sajnos előtte sem volt soha olyan fizetése, amely a pihenés éveit túlon túl kényelmessé tenné.

Ezt az anyagias okoskodást is könnyedén belátom. Az alapkészletbe ugyan be kell fektetni tízezer forintot, de egy-egy patron 550 forint. Egy patron 30 szál cigarettának felel meg, vagyis másfél doboznak. Nem vagyok nagyon képben az árakat illetően, de azt hiszem, ez önmagában elég jó. Még akkor is, ha a nagynéném eddig sem jövedéki termékként jutott hozzá az elfüstölni valóhoz.

Pláne annak fényében, hogy ezt a cigarettát nem kell végigszívni.
Manapság már - Budapesten legalábbis - tilos rágyújtani a megállókban, de régebben sok alig elszívott cigi ment pocsékba, mert a BKV járműve mintha toporogva várta volna azt a pillanatot, amikor az ácsorgást végleg megunó, dohányos utas tüzet csihol, és beszívja az első, felszabadító erejű szippantást. Ebben a pillanatban tűnik föl valahogy mindig a busz vagy a villamos. Ritkán prioritás, hogy inkább a cigarettát szívja végig az ember, hiszen pont türelmetlensége miatt kezdte bele a szivogatásba. Így el kell dobni a kis rudat. És ennek legfeljebb a csövesek örülnek.

Az elekrtomos cigaretta viszont nem ég. Rágyújtani sem kell (amúgy ez az egyik nagy hiányossága), mindig annyit szív belőle az ember, amennyit akar. Tehát kárba semmi sem vész. Ha közben telefonálnak vagy épp rájön a szívó félre a szapora, csak leteszi a készüléket.

Füst azért van. Csak nem az büdös, kátrányos fajta, hanem ártatlan, mentolos illatú vízgőz. Ez csupán illúzió, a megszokott hatást akarja imitálni. De senki mást nem zavar, a passzív dohányzás problematikája is megoldódik ezzel. Én nagyon háklis tudok lenni egy idő után a füstre, de ezt a nagynéném egész este szívta, és a füstnek tényleg csak a látványa volt meg.

Nem olvastam a rendeletet, nem tudom, mi számít dohányzásnak, vagyis szabálysértésnek a BKV megállóiban, de elvileg ezzel a kis szerkezettel elvileg nyugodtan lehetne cigizni. Akár magán a buszon is. De ezt a nagynéném még nem merte megkockáztatni. Valószínűleg élénken él benne még annak az esetnek az emléke, amikor kirúgták a kezéből a cigarettát a hatos megállójában. Igaz, az még hagyományos cigi volt.
Talán az utazóközönség kevésbé tájékozott tagjai méltatlankodnának. Az illúzió ugyanis elég jó: egy-egy szippantásnál vörösen fel is parázslik a cigaretta soha el nem fogyó vége.

Annak ellenére, hogy van benne némi nikotin (a leszoktatás a cél, ugye, a fizikai függőséget nem lehet olyan könnyedén zárójelbe tenni, mint ahogy most én tettem), kipróbáltam.
Soha sem dohányoztam, ha csak azt a 18 évvel ezelőtti esetet nem vesszük, amikor egy kártyázás során spontán módon kértem egy slukkot az apám Symphoniájából. Megrázó élmény volt, akkor eldőlt, hogy soha sem fogok cigarettázni.
De most a nagynénémnél mégis szívtam párat. Az elsőtől köhögtem kicsit, de aztán semmi különöset nem éreztem. Viszont nagyon laza voltam, ahogy kifújtam a füstöt. Füstkarikát még nem sikerült, ennek ellenére pózoltam cigivel a kezemben a tükör előtt. Megdöbbentő. Sötétedett ekkor már, úgyhogy szinte úgy néztem ki, mint az X akták láncdohányosa a maga megrendítő tudásával és magányában. Mintha tényleg cigiztem volna.

Meglepő módon könnyedén le tudom tüdőzni a vízgőzt. Hiába, a hosszú évek vitálkapacitás-vizsgálatain szerzett gyakorlat! Enyhe mentolos ízt érez az ember, semmi mást.
Apropó pulmonológiai vizsgálatok. A termék forgalmazói azt állítják, az e-cigi segít jobban lélegezni. Azért ezt egy kis csúsztatásnak érzem. Ha az ember jobb légzésre vágyik, a dohányzásnál azért vannak jobb módszerek is.

Nagynéném három nap használat után fél dobozzal kevesebbet szívott. A rágyújtás aktusa hiányzik neki, és a cigaretára eléggé hasonlító készülék súlyával sincs megelégedve (egy kis akkumulátor nehezíti el, úgy kell tölteni, mint egy mobilt), viszont örökös félelme az ágyban cigarettázástól teljesen elszállt.

A dolog egyetlen vesztese a kutya lesz. A házban ugyanis nem szabad a nagynénémnek rágyújtania, mióta nálunk senki sem cigizik. Ezért a kertbe szokott kimenni, aminek a kutya nagyon örül. Már a cigi szót is megtanulta, igaz némi jelentéstorzulással. Neki ez a rövid, de sűrű (ez igen kedves a kíváncsi, de elkényelmesedett szobakutyáknak) kerti látogatást jelenti; hogy füstöl valami a nagynéni szájában, a kutya számára mellékes. Az emberek furcsák, egy jó kutya már semmin sem lepődik meg.