Egy kedves olvasó hiányolta a politikai témájú posztokat. Az utóbbi időben tényleg nem ez a fősodor, tényleg minden más hamarabb kerül az olvasók elé, mint a politika.

Ennek elsősorban az az oka, hogy jelenleg nincs politika az országban. Csak a politika látszata van, de valódi politizálás nem zajlik semmilyen téren.

A nagypolitika - vagyis az uralom megszerzéséért és megtartásáért folyó küzdelem - a választások óta, lassan egy éve szünetel.
A kormány propagandatevékenységet ugyan folytat, de egyáltalán nem jól. Látszik, dühíti őket a sok kérdés és értetlenkedés. Csak nyűg nekik mindaz, ami a kormányzati munka szerves része, vagyis csak azt érezték feladatuknak, hogy átvegyék a hatalmat, támogatottságuk fenntartásáért nem sokat tesznek, és azt is rosszul. Holott a jó színvonalú kormányzásnak ez is alapfeltétele.
Nem csak a finnyások kedvéért kell a demokrácia szabályait betartani, hanem mert a folyamatos védekezés eltereli a figyelmet az érdemi munkáról. Márpedig azon meglepődni, sőt (ál)fölháborodni, hogy az ellenzék és holdudvara éber őrkutyaként csap le minden apró visszasságra, naivitásra, akár politikai kulturálatlanságra is utalhat. Sajnálatos, hogy a Fidesz még mindig nem érti, sokszoros - súlytalan és súlyos - kivagyisága azok malmára hajtja a vizet, akik a Fideszt mindig is ezzel a kulturálatlansággal vádolták.

A baj csak az, hogy képletesen szólva ez a malom nem áll már. A nagypolitika elhalása nemcsak a lehengerlő 2/3 miatt következett be, hanem azért is, mert a maradék harmad egyszerűen nem képes lépést tartani a Fidesszel. Ez különösen azért nagyon aggasztó, mert a Fidesz érdemben helybenjár. Cikk-cakkban halad, egészen kicsinyes célokat valósít csak meg erőből.

Egyik ellenzéki párt sem képes semmire. Az MSZP siránkozik, mintha nem járatta volna le eddig is éppen eléggé a demokráciát. Az LMP ráül olyan marhaságokra, mint az éledező, atomellenes, nyugat-európai divatmajomság. A Jobbik pedig IV. Béla terv címen megalkották a kilábalás forgatókönyvét. Az a tragikomikus, hogy még a szélsőjobb párt az, amelyik a maga abszurd módján leginkább komolyan veszi, és jól értelmezi az ellenzéki szerepet.

A szakpolitika szintén nem működik valami fényesen pillanatnyilag. Az elmúlt hetekben az ország operatív irányítása helyett az alkotmányozással töltötték az időt. Az új Alkotmány - hiszen percekkel ezelőtt elfogadták az új alaptörvényt - nem élvez széleskörű konszenzust, és kissé nagyobb horderejű dolog annál, hogy a kétharmados sablonszöveggel elintézzék. A szöveg vázlatos, a sarkalatos törvények hiányában egyelőre nem megítélhető. Létrehozásának egyetlen racionális magyarázata van: a Fidesz nem akar bajlódni az ellenzékkel. Legyen az párt, civil szerveződés, vagy akár magánszemély.

A demokrácia valóban fárasztó sokszor. De ahhoz illetlenül nagy mellénnyel kell rendelkezni, hogy valaki fölvállalja, az ő megoldása kritikán felül, módosítások nélkül jó. Nem feltétlenül azért, mert a választók nem szeretik az ilyet. Sokszor bebizonyosodott szerte a világon, a határozottság nyerő attitűd. Hanem mert ez a túlfejlett önbizalom megfelelő szakpolitikai koncepció nélkül semmit sem ér hosszú távon. Nincs értelme ennyi fronton csatába szállni, ha ezeken a frontokon semmi érdemire nem készülnek.

Természetesen ez zsákmányszerzésre jó. Csak éppen akkor az eddigieket az elmúlt húsz évben bármikor írhattam volna. Igen, Gyurcsányék alatt is, sőt, akkor igazán. Márpedig itt állítólag fülkeforradalom volt, aminek kizárólag az az egyetlen értelme - a nagy, antikommunista katarzison túl - ha ezzel a megszerzett hatalommal valami értelmeset kezdenek.

De ahogy látom, még egy alkotmányt sem sikerült a nyolc sovány esztendő alatt úgy összeállítani, hogy ne legyen átlátszó és sekélyes. Pedig az az alapszint, minden más jogszabály ehhez igazodik. A mai alkotmány-szavazásnál deklaráltan az volt a legfontosabb, hogy meglegyen. Hogy a tartalommal, sőt az alkotmányozással hányan értenek egyet, nem érdekes. És hogyan is lenne érdekes, ha egyedül a Jobbik, ez a veszélyes kinézetű bohócpárt, vette a fáradságot, hogy minden egyes nap kimondja, mi nem jó. Nem mindig beszéltek hülyeségeket. Balczó Zoltán hívta föl például arra a figyelmet, hogy amennyiben a "sztálini" alkotmány semmis, akkor sok, az annak a nevében kimondott dolgok is semmisek lesznek. Például a halálbüntetés eltörlése. Az alkotmányozók tehát nem csupán a demokrácia játékszabályaira hánytak fittyet, hanem még hanyagok és szakszerűtlenek is voltak.

Az ellenzék többi része viszont sértődötten kekeceskedik, és kintről puffog az alaptörvényre. Az LMP-nek mint újoncnak van erre némi jogosultsága. De az előző kormánypártnak szinte semmi. Ha valakit felelősség terhel a jelenlegi állapot kialakulásáért, az az MSZP (és az SZDSZ). Kutyakötelességük lett volna minden nap az Országgyűlésben beszélni arról, hogy melyik paragrafus miért nem lesz jó Magyarországnak.
Nincs értelme - mondják. Pedig hogyne lenne, a választók éreznék, nem csak kéztördelés és magyarázkodás megy. Hogy talán azt érezhetné a mostanában elégedetlen választópolgár, van értelme még politikával foglalkozni.

Éppen ezért egyelőre engem a magyar közélet nem érdekel. Nekem tényleg nincs értelme így.