2011. március 25. 15:07 - Reckl_Amál

Az ördögűzés magasiskolája

A rítus - filmkritika

Annyira lehúzták a kritikusok ezt a filmet, hogy már csak ezért is kíváncsi lettem rá. Meg hát: kersztény misztikum, budapesti helyszínek és Sir Anthony Hopkins. Jó ajánlólevelek mind.

A legnagyobb félelmem, hogy elkészítették a XXI. század Ördögűzőjét, és bár itt is a démoni megszállottság ellenében szállnak síkra a szakavatott papok, a film másról szól, más modorban mutatja be a jelenséget.

A készítők állítják, megtörtént eseményeket dolgoztak föl. A főhősök - más néven - de valóban létező személyek, akik tényleg azzal foglalkoznak, hogy a megszállottakat megszabadítják a gonosztól. Mégis azt gondolom, fölösleges merészség valamilyen dokumentarista előítéletet ébreszteni a nézőben. Egy ördögűzős filmre senki sem azért ül be, hogy a szikár valóságot lássa, és ebben az esetben sem azt kapja. (Akik mégis valamilyen realizmusra vágynak a téma ellenére, nézzék meg a hasonló témájú, de egészen más hangvételű Ördögűzés Emily Rose üdvéért című ópuszt. Ugyanaz a producer egyébként.)

A hitetlenségben vergődő kispap Lucas atyánál, Róma legnagyobb ördögűzőjénél, csöppen bele egy terhes kamaszlány gyógyításába. A fiatal amerikai pap úgy gondolja, a megszállottság csupán súlyos elmebetegség. Sem a vatikáni szeminárium ósdi érvei, sem maga a kezelés nem győzik meg ennek ellenkezőjéről. Sőt, amit Lucas atyánál tapasztal, sokkal inkább megerősítik, hogy ezeket a szerencsétleneket a saját beteg elméjük tartja fogva, nem pedig az ördög.

Aztán persze egyre több baljós jel utal arra, hogy a sötét erők nem csak a homloklebenyen belül működnek, hanem a kézzel fogható valóságban is.

A rémisztgetés tövében fejlődéstörténet szövődik szépen. A kispap családi kötelékei kissé morbidak, apja temetkezési vállalkozást vezet. A halálhoz fűződő viszonyuk sajátos: egyrészt halottakat cicomáznak föl az utolsó útra, másrészt fordulópont volt életükben, amikor a fiú anyja meghalt korán.
A gyerek vallásos neveltetése ellenére attól fogva haragban van Istennel, és csak azért jelentkezett papnak, mert a hullák sminkelését még kevésbé tudta hivatásának elképzelni. Már majdnem esküt tesz, de hitét nem érzi elégnek. A római út ígérete, hogy ez megváltozik.

A forgatókönyv nem túl jól lett megírva. A szerkezet ingatag, sok az aránytalanság és a kiszámíthatóság. A vontatott, túlnyújtott kezdetet lassan váltja föl a bizsergető izgalom, mely aztán szinte elviselhetetlenül sok testi és főleg lelki brutalitásba csap át.
A karaktereket is elég laza kézzel rajzolták meg. Kicsit színezik a dolgot olyan finomságokkal, mint a beszélő nevek. A főszereplő Michael (a legnagyobb hatalmú arkangyal, a sárkányölő, jelentése: mint Isten), segítőtársa Angelina (ezt magyarázni sem kell), Lucas nyilván Lukács evangelistára való utalás, a kislány, akit gyötör a sátán pedig Rosaria (rózsafűzér), a vatikáni szakember Xavier atya, mely név egy neves jezsuita vezetéknevéből vált keresztnévvé...

A filmet elsősorban a téma és Hopkins játéka menti meg mégis. És egy kicsit a vágó.
A film vizualitása megfelel annak, amit ma egy klasszikus, elegáns, szofisztikáltabb horrortól elvárhatunk. (A horror elsősorban mese, ezért szép, erős, disney-s képek kellenek, és itt meg is kapjuk.)
A sokoldalú Budapest is szépet alakít először Amerika, majd Róma szerepében, a belső felvételek (túlnyomó többségük nálunk készültek) szintén jól sikerültek.

Zsánerfilm ez a javából, a pszichothriller és a misztikus horror határán egyensúlyozik, sőt belekap a tiszta pszichológizálásba, mikor a főhős jellemfejlődését ábrázolja. A készítő számos eszközt jól ismer és használ, a professzinalitásnak köszönhetően ezek működnek. Mégis bosszantó, hogy túl nagyot markol a gazdag témából a forgatókönyv írója. Túldíszítései, fölösleges részletekbe menései miatt a figyelem elkalandozik, és csak rossz értelemben kínzó kérdések maradnak. A megszállottság okáról - miért választja azt a démon, akit - semmi szó sem esik, holott egy magát kifejezetten katolikusbarátnak beállító filmben érdemes lenne erről szót ejteni.
A végső összecsapás nagy hatású képei után kissé rövidke és nagyon banális a lezárás. Vagy egyáltalán nem lett volna rá szükség, vagy nem így.

Mindennel együtt a film nagyon intenzív élmény. Nyomokat hagy az emberben, és bizony ezek később bomlanak ki, amikor már túlvagyunk rajta.

Értékelés: 7/10 - A film elejéért és végéért kár, a többi mesteri. Nem művészi, mesteri.

1 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://recklamal.blog.hu/api/trackback/id/tr442771041

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

KZsoci 2011.03.25. 18:59:50

Érdekes adalék, hogy én pont aznap, amikor láttuk, írtam a nevem mögé (teljesen tudattalanul, nem gondoltam az esti programra) msn-en egyszerre jelzendő, hogy nem vagyok a gépnél, hogy hol vagyok ehelyett, és hogy mi a véleményem arról a helyről, ahol vagyok: "Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Sátán-Intézet". :D

És láss csodát: a filmben feltűnik a K épület és az OMIKK közötti Sóhajok Hídja, a K épület melletti park, valamint az OMIKK nagy olvasóterme. :) Nagyon vicces volt erre ráeszmélni.
süti beállítások módosítása