Az alkotmánytervezetet elolvasva két dolgot meg lehet állapítani azonnal: nem okoz meglepetést és vérbeli fideszes iromány.

Elsőre lehántottam róla a körítést. Erről is érdemes pár szót szólni, de majd később térek ki rá.

A lényegi rész ugyanis tökéletesen azt a sémát követi, mint a második Orbán-kormány politikája, így a következetesség kritériumát kétségtelenül betartja. A várakozásokkal és a rémhírekkel (kinek mi) szemben sok dolgot nem változtattak meg a régi, sztálini Alkotmányhoz képest. Az Állam ugyanúgy épül föl, a hatásköröket alapvetően nem változtatták meg. Az emberi és állampolgári jogok sem módosultak igazán.

A jelentős különbségeket a sajtó hiánytalanul ismertette: a legjelentősebbnek mind közül a helyhatósági képviseleti mandátum öt évre emelését tartom. Valószínűleg ez vonja maga után a legtöbb változást is, és egyúttal ez lesz a leghasznosabb. Az országgyűlési és helyi választások időben így távolabb kerülnek egymástól, és a friss kormánypárt a jövőben elvileg nem taktikázhat fél évig tétlenséggel, nehogy drasztikusabb lépései miatt helyi politikusain verje el a nép a port.
Az ötéves ciklus egy évbe helyezi viszont az önkormányzati választásokat az európai parlamentivel, utóbbinak súlyát csökkentve.
Talán kissé cinikus vagyok, de az EP-választásoknak túl nagy jelentősége nincs. Jobbára a politikai klíma nagyformátumú vizsgálatára jó. A Fidesz politikájának amúgy sem Európa a fő színtere. A közelmúlt eseményei bemutatták, az EP-ben kicsit erőteljesebb ellenzék dolgozik, mint itthon. Ezért ez a lépés össze is cseng azzal a törekvéssel, hogy elbagatellizálják az európai politikát.

A többi sem megdöbbentő egy magát keresztény-konzervatívnak definiáló néppárttól: a család szerepe kiemelkedő. A házasság csak heteroszexuális emberek között értelmezhető fogalom. A gyermekvállalás támogatandó, a felnőtt embereknek pedig kötelességük rászoruló, idős szüleiket gondozni.
Az intézményesített homofóbia várható volt, és bár nyilvánvalóan egy modern, európai államnak lassan el kéne fogadnia, hogy akár tetszik, akár nem (pláne, hogy a semlegesség lenne a helyes hozzáállás), hogy a homoszexualitás még Mária országában is létezik, ez talán az egyik leginkább konszenzuson alapuló elv. Sajnos.
A többit viszont üdvözöljük. Különösen annak kimondását, hogy a családi kapcsolatok kötelezettségekkel is járnak. Törvény, ugye, nem rendelkezhet arról, hogy a gyerekeket nevelni, az időseket gyámolítani kell, de az alkotmány mint a társadalom alapszabályait és -értékeit rögzítő dokumentum pont erre való.

Természetesen nem feledkeznek meg a határontúliakról sem. Ennek is pontosan az alaptörvényben van a helye. Ez is egy olyan össznépi érték, amelyet leginkább az elvek szintjén kell kinyilvánítani.

Míg az emberi élettel, léttel kapcsolatos jogok nem függnek semmilyen más jogi kérdéstől, az ún. harmadik generációs alapjogok mellé - helyesen - kötelezettségeket is rendeltek. Nyilván a liberálisabb szemléletű kritikusok ebben a rendpártiság jeleit megláthatják, a realitás (vagyis a magyar emberek sajátos szabályértelmezési szokásai) azonban szükségessé teszi annak kimondását, hogy a jogok és a kötelezettségek egymástól el nem választhatók. Ahogy azt sem árt tisztázni - bár ez már a mostani Alkotmányban is benne van - hogy bizonyos jogok korlátozhatóak.

A tervezet nagyon sok kérdéssel foglalkozik, de csak vázlatosan. Alkotmányos peep show Fidesz módra: mikor érdekes kezdene lenni a dolog, a redőny kíméletlenül lecsukódik, és csak pisloghat a kuncsaft a sarkalatos törvény kifejezésre. A pénz bedobása a gépezetbe szintén a játék része. Aztán majd meglátjuk, tetszik-e a leányzó fekvése.

Az alkotmánytervezetet ugyanis egyelőre nem lehet minősíteni igazán. Alapvetően nem különbözik a hatályban lévőtől. Azért, amit ma ebből az előzőnél sokkal érthetőbb nyelven fogalmazott irományból ki lehet hüvelyezni, még nem lenne értelme új alkotmányt írni. Ezeket a kis árnyalatnyi betoldásokat, hangsúlyeltolódásokat (hogy pl. Magyarország lesz a nevünk, nem a gyurcsányos utóízű Magyar Köztársaság) akár alkotmánymódosításokkal is el lehetne intézni.

Na, de akkor nem lehetne összehívni azt a jó kis Alkotmányozó Nemzetgyűlést!

A tervezetet ugyanis leleplezi az eleje. Ma még preambulumnak hívják azon általános elvek gyűjteményét, melyek felvezetik az Alkotmányt. De a tervezet már Nemzet Hitvallásnak / Nyilatkozatnak nevezi.

A sok közhellyel nehéz lenne vitatkozni. Ki nem tartaná fontosnak az emberi méltóság egyemetességét például? Ahogy azon sem akadok fönn, hogy hivatkoznak a keresztény értékrendre. Amíg ez a gyengék és elesettek megsegítését jelenti, nem lehet senkinek kifogása ellene.
De ezzel semmi olyat nem mondtak, amely igazán releváns lenne a XXI. századi Magyarországon.

Mégis abból, ahogyan szavakba öntötték elképzeléseiket, itt-ott kilóg a populista lóláb. Sőt, egyes megfogalmazások kifejezetten parasztbarokk stílusúak. A csúcs a "világkommunizmust halálra sebző 1956-os forradalom". Ez egy tehetségtelen, alkoholista költő szintje, egy ország alkotmányában ilyen dőreségeknek nincs keresnivalójuk!

A Fidesz megismétli az alkotmányozással azt a trükköt, amelyet a Széll Kálmán Tervvel már egyszer bemutatott. Ünnepélyes keretek között megszavaz egy félkész elgondolást, amely ugyan Szent Koronával és vármegyékkel van kidíszítve (egy eleddig valóban elnyomott ízlést kielégítve), de valójában nem nagyon különbözik attól, ami eddig volt. A részleteket - melyek talán még fontosabbak gyakorlati szempontból - meg majd kidolgozzák, ha ki kell. A pillanatnyi helyzetnek megfelelően persze.

A hivatalos kommunikáció, a Hitvallás és persze a nagyszabású nekigyűrkőzés arra utalnak, történelmi szerepben látja magát a jelenlegi kormánypárt. Azonban egy a legjobb esetben is semmitmondó felütéssel rendelkező vázlat, melyet csupán pár nap alatt raktak össze, még nem biztosítja a helyet a Pantheonban. Ezt a hatást pláne lerontja, ha a napi politika aprócska érdekei töltik föl tartalommal e vázat.