Tanulságosan zárult a Való Világ elmúlt hete. Érdekes szerkesztői döntés alapján a villalakók demokráciát játszottak. Élethűen.

Először is pártokat kellett alapítani: a két házból kiutált lett az IASZP (Irritáló Alkoholisták Szabadelvű Pártja), kormányt viszont a többiek alakíthattak, vagyis a RBKP (a Rendpárti Beképzeltek és Képmutatók Pártja). Az egyszerűség kedvéért a miniszterelnök és a házelnök ugyanaz a személy lett: a fétispornós leányzó, aki nadrágkosztümében és szemüvegében pontosan úgy nézett ki, mint a főnök-titkárnő tematikájú szexfilmek női főszereplője az alkotás első másfél percében.
A bűnöző múlttal néha nyíltan kérkedő bátyus lett a belügyér, a szintén szexipari szakmunkás pedig a népjóléti miniszter. A játék szabályai szerint utóbbi feladata az alkoholos italok kiosztásában állt, amely megkapó lényeglátásról tesz tanúbizonyságot. Egy nap után le is mondott.

A parlamentnek - mely U, gazdagabb fantáziával: patkó alakban felállított asztalokból és gurulós, főnöki székekből állt (ennek még lesz jelentősége) - két érdemi döntést sikerült hoznia: az egyik a felkelésről szólt, a másik a káromkodásról. Két klasszikus téma: állampolgári kötelességek és jogok.

Aki nem kelt föl rendben, azért maga a belügyminiszter ugrott be az ágyba, és ráncigálta ki.
A káromkodásról szóló törvény viszont kemény büntetőjogi következményekkel lett megalkotva: aki a másik játékos nemi, faji, vallási, származási hovatartozását kihasználva ócsárolja azt, ahhoz két napig nem szólnak, kiközösítik.

A jó törvény ismérve, hogy betartható. Ezek a döntések azonban nem lettek előkészítve, abszurdak és túlzóak volt, az ellenzék szívatásán kívül nem nagyon volt semmilyen céljuk vagy funkciójuk.

A második jogszabályra hamar szükség is lett: az ellenzéki párt alelnökasszonya ugyanis sértegette - legyünk konkrétak - "nyikhaj gecinek" nevezte az ex-népjóléti minisztert. Mi sem értjük, miért, valószínűleg csak tematizálni akarta a közéletet...

A következő öltönyös alkalommal a törvényhozó és végrehajtó mellé a kurvából lett kormányfő magához ragadta a harmadik hatalmi ágat is, hogy az alkoholizáló szabadok nagyasszonyát megregulázza.
Határozati javaslatát - hogy a káromkodási törvénybe utólag kerüljön bele a "nyikhaj geci" kifejezés is - három igennel, két nemmel és négy tartózkodás mellett elfogadták. A vitában a valóságban is jogász végzettséggel rendelkező játékos nem azért szólalt föl, hogy az visszamenőleges hatály vagy a kisebbségi döntés miatt tiltakozzék, hanem hogy a vétlen, ellenzéki pártelnököt személyeskedő módon sértegesse. Természetesen építő jelleggel, mintegy demonstrálva a túlzott szólás - és sajtószabadság hátulütőit.

Mindez azonban nem mentette meg a Rácz-kormányt, sőt a rendszert sem a bukástól. Az első válságtüneteket saját pártjukban lehetett megfigyelni: két képviselőjük - egyik a már sokat emlegetett csapos népjóléti miniszter - az ülésen túlságosan el volt foglalva az üléssel. Szó szerint. Tekintve, hogy irodai székkel eddig legfeljebb színpadi kellékként találkoztak (a média-, illetve politikai karrier előtt chippendale-ek voltak), most jót játszottak azzal, hogy az szék magasságát egy karral szabályozni lehet. Nem tudom, tekinthetjük-e ezt nyílt obstrukciónak, vagy akár a repedező rendszer egésze elleni kritikának.
Mindenesetre a belügyminiszternek sem volt kedve tovább irányítani tárcáját, amint meg kellett volna reguláznia a szabadszájú ellenzékit. Feladatokról, ugye, nem volt szó, ez pedig egyértelműen több volt unott arcú pöffeszkedésnél. Érthető, hogy nem vállalta tovább.

Rácz Ildikó kormányának azzal lett vége, hogy a két napos kiközösítést senki sem vette komolyan. Ekkor a miniszerelnök/ házelnök/ legfőbb bíró - asszony úgy döntött, minden eddig hozott törvényét visszavonja. Bizony, kérem, ez már II. józsefi szint!

A Villaköztársaság alkotmánybírósága, vagyis a műsor szerkesztői, akik fölött eszébe sem jutott a Rácz-kormánynak rendelkezni, elfogadták ezt a destruktív ön-bizalmatlansági indítványt, Szandika, a nép nagyon egyszerű gyermeke pedig őszinte boldogsággal kikiáltotta, sőt kivisította az RTL-diktatúra újbóli beköszöntöttét. Már nagyon unta ezt a parlamenti szarakodást, mint mondta.

És nekik csupán öt napig tartott...