39. hét

Értelmes akciófilmmel kezdjük a hetet. A Sakál a klasszikus A Sakál napja re-make-je, mindkét film jó, természetesen a kor ízlésének kontextusában készültek. (Viasat 3, hétfő 22:40)

Az Őrült nők ketrece kedves, frivol vígjáték, és annak ellenére, hogy francia, nem idegesítő. Már egészen sokféle változatban láttam ezt a történetet: az eredeti színdarabként, természetesen ebben a feldolgozásban és az amerikai verzióban, a Madárfészekben – amúgy mindkét film forgatókönyvét a darabot jegyző Jean Poiret írta. És ennek ellenére mindegyik adaptáció másképp jó.
A francia film sikere miatt készült folytatás is, komoly előítélettel ültem le elé. De az a film – bár nem annyira mókás, mint elődje – kedves, és kicsit sem kiábrándító. (MGM, kedd 20:30)
 

Szerdára két filmet is kinéztem. Egyrészt egy jól sikerült kommersz vígjátékot, a címe a Mi kell a nőnek? Az utolsó percben sajnos elrontják… (Film+, szerda 21:10)
A másik az első olyan film, amelyet úgy ajánlok, hogy még én sem láttam. A Mansfeld, egy igaz történeten alapuló történelmi dráma az ’56 utáni Magyarországról. (RTL Klub, szerda 23:10)

A csütörtöki film ugyan harminc évvel későbbi állapotokról szól, de mivel azóta már majdnem ugyanannyi idő telt el. Érdekes, de nyilván nem véletlen, hogy a nyolcvanas évek fantasztikus magyar filmtermésében megszaporodtak a jelenkort bemutató szatírák. Ilyen a Falfúró is, melynek már helyszíne is a Kádár-korszak legjellemzőbb élettere, a lakótelep. (Filmmúzeum, csütörtök 22:40)

Úgy látszik, ezen a héten sok re-make-en akadt meg a szemem. Az asszony illata igazi, hamisítatlan, kilencvenes évekbeli film. Al Pacino jutalomjátéka. Miközben ez egy nagyon is ajánlott film, meg kell jegyezni, hogy az alapjául szolgáló A nő illata c. olasz film viszont remekmű. (Filmmúzeum, péntek 22:55)

A szombat filmje ezúttal a sokkolónak szánt, sokszorosan díjazott Rém. Nekem kicsit csalódás volt a beharangozáshoz képest. Egy Betty Blue után, amit én nagyon fiatalon láttam, annyira nem borzasztja el az embert, de rossznak semmiképp sem mondanám.
Inkább a tálalása érdekes, jól leleplezi az amerikai erkölcsöket. Nem lövöm le a poént, ha elmondom, hogy a film két nő destruktív love storyja, mely gyilkosságba torkollik. A leszbikusság, úgy látszik, valahogy még rejtélyesebb dolog – már nem a primer szex, arra a kamura sokan csorgatják a nyálukat – hanem a valódi nő-nő párok világa, mint a férfiak közötti szerelem. Egy meleg nő, ugye, már sokszorosan hátrányos helyzetű.
A másik pedig az a cirkusz, hogy a csini Charlize Theron a film kedvéért elcsúnyult. Emlékszem, mennyi cikk volt az újságokban arról a film bemutatója környékén, hogy a szép Charlize-nak volt bátorsága csúnyának mutatkozni. Az, hogy meg is ölt valakit a karaktere (mert, ugye, a szereplő volt csúnya) mellékes bűn ahhoz képest, hogy nem néz jól ki.
Régóta van olyan benyomásom, hogy Hollywood megrekedt a negyvenes évek soviniszta szintjén, és az egyik legkonzervatívabb entitás Amerikában. A film körüli kommunikáció mindenesetre utal erre. (Story TV, szombat 22:00)

A hetet egy klasszikus vígjátékkal zárhatjuk, ha megnézzük a Marslakó a mostohámat. Kim Basinger legjobb szerepe valószínűleg. (AXN, vasárnap 22:00)