Blogajánló: Schmuck Andor főpolgármester-jelölt blogja

http://schmuckandor.blog.hu/

Végre valaki, aki arccal, névvel vállalja a blogját! Sőt, úgy fogott hozzá, hogy már ismertük. Talán túl jól is.

Kicsoda Schuck Andor? Ezt pontosan senki sem tudja. Másfél évtizede tűnt föl az MSZP háza táján. Egész pontosan az MSZP ifjúságnak szánt szórakoztatónak és ismeretterjesztőnek szánt, de elég gagyira sikeredett tévésorozata környékén láttuk először sertepertélni. A Xénia-láz sikertelensége ellenére Schmuck meggazdagodott, és egyfajta politikai celeb lett belőle. Aztán összeveszett az MSZP-vel, és mindenféle formációkban jelent meg újra és újra politikusként. Ez annak ellenére komikus, hogy a politikusi szakma presztizse finoman szólva sem túl magas manapság, de Schmuckot még az ő nevükben is kikéri magának az ember.

Volt már saját pártja - Új Baloldal néven - most pedig a látensen létező Magyar Szociáldemokrata Párt (Tíz éve mindig rácsodálkozunk, van ilyen?) támogatja főpolgármester-jelöltségében.

Arról lehet vitázni, hogy a média által sajnos túlságosan kedvelt Andor önjáró-e, és hobbiból rontja az MSZP esélyeit 2002 óta, vagy valamelyik jobboldali párt áll mögötte ugyanazért. Mindenesetre Schmuck merész fordulattal az ifjúsági propagandától egyenesen a nyugdíjasok képviseletére adta a fejét. Ezt viszont rendkívül következetesen teszi: a szép emlékű Budapest TV-n műsoridőt vásárolt neki örökös támogatója, a Tisztelet Társasága, és ott heti egy órában Lakat T. Károlyt megszégyenítő, mélytengeri nyelvcsapássokkal kényeztette vendégeit - mondjuk ki - kiöregedett művészeket. Olyanokat, akiknek már rég vissza kellett volna vonulniuk, de állítólag igény van rájuk...

És tényleg! Schmuck szerepe óriási abban, hogy az arany generáció jogos és érthető nosztalgiája a mainstream része, sőt néha maga a mainstream. Schmuck ugyanis remekül érzi magát a nagymamik és nagypapik között, akik értékelik vitathatatlan udvariasságát és jólöltözöttségét. Schmuck a stréber unoka, aki mindig megeszi a levest, mindig elrakja a játékait a helyére, sosem piszkos a körme és soha, de soha nem felesel. De mindezt csak akkor, ha a nagyi látja.

Hogy valójában sem tudása, sem tehetsége, sem csapata sincs a főpolgármesterséghez, az mindegy. Schmuck még azt is bevallja, tudja, hogy Tarlós lesz a befutó. Dehát ő nem is a munkára vágyik, hanem a szereplésre és a tapsoló közönségre. Ahogy a kedvenc unoka is csak átvágja a nagyszülőket, mert tudja, mi kell nekik. Látszat. Hogy vannak még rendes gyerekek a világon.

Megnyugtató elhinni, hogy van, aki érti az ő problémáikat, és ki is áll értük. Mintha az lenne a legnagyobb baj a mai, komoly politikusokkal, hogy nem mosolyognak elég kedvesen! De egyszerűbb persze ezt hinni, minden csak jómodor kérdése. Ezért nem veszik észre, hogy olyan ember beszél a nevükben, akiben az ambíció mindig sokkal több volt, mint a tehetség és a tenni akarás. Schmuck még abban sem eredeti, hogy rájött az idősebb szavazók manipulálhatóságára. Még ezt is csak másolta a padtársáról.

A blogja ezt a szellemet igen következetesen képviseli. Schmuck tudja, kikkel érdemes mutatkoznia, és bizony az unalomig ismert művészek szíves-örömest fogadják el meghívását: Kordáék, Bangó Margit, Verebes, Juszt, Aradszky, Orbán Józsi, legutóbb pedig a média által vérig sértett Bakács Tibor Settenkedő támogatta meg nevével és hitelével a jelölt urat.

Tudják ezek a többnyire ma már fogatlan oroszlánok, hogy az MSZP manapság ciki - igazuk van amúgy - de az új kormányzat mellé, és pláne a háttérbe semmi áron nem állnának. Fontos emberek ők, na! És ebben a körben tényleg mérvadónak és érvényesnek tűnik, amit mondanak. Úgy harminc éve. A szpíkert és hallgatóságát pedig elönti az a vigasztaló érzés, hogy ebben a rohanó világban van még, aki normálisan gondolkodik. De jók is voltak azok hetvenes évekbeli tévés szilveszterek!

Egyébként ezzel nem is lenne baj. Csak éppen ott a médium, Schmuck Andor képében (ezt Patricia Arquette sikítva kérné ki magának, gondolom), aki lassan tíz éve nyerészkedik ezeken az embereken. Csinál úgy, mintha a felszínes közhelyei tényleg megoldanák a problémákat, és azt az illúziót kelti, hogy sok okos ember is ugyanúgy gondolja. Míg azok csak fáradt haknigépek, akik akár álmukban is képesek sztorizni vagy playbackelni

Most modern próbál lenni ráadásul - ezt az lmp-s osztálytárs lapján látta, sokoldalú ember több helyről puskázik - és blogol. Ami nála abból áll, hogy az avittos hangulatú beszélgetéseken, ahol persze ő a showman, készült felvételeket fölteszi. Esetleg időnként ír hozzá egy-két mondatot is. Fogalmam sincs, hogy ennek ki lehet a célközönsége. Azok a nyugdíjasok, akik bedőlnek neki, nem neteznek, hiszen büszkék arra, hogy számítógép nélkül leéltek egy életet. Aki meg szokott netezni, és történetesen a Korda-házaspár Mamma Maria c. számára kíváncsi, előbb megy egy videomegosztóra, mint egy két perc alatt összetákolt, szellemtelen posztokat felvonultató amatőr blogra. És ez a blogon is látszik; a legutolsó hozzászólás három napja érkezett, az azt megelőző meg öt. Ez nem tűnik eszeveszett forgalomnak, igaz, számlálót nem láttam.

Pedig a blog tanulságos, pontos képet mutat Schmuck munkastílusáról: egy-két szerinte jól irányzott mondatot bepötyög, aztán melózzon más. Meséljen Verebes úr vicceseket vagy mutasson be Bakács egy újabb performanszot sajátos mentális állapotában! És ezt általába kétszer teszi föl: egyszer rövidített változatban, egyszer pedig vágatlanul. Csak ki ne találja ő is, mint Szanyiék, hogy mennyire zöld ezzel az újrahasznosítással!

Emellett még a vetélytársak halk szavú osztása is megy. Az is olyan plüssmackós határozottsággal. Az a gaz LMP példál ráragasztotta egy transzformátorházon a plakátját Schmuckéra. Irgum-burgum! Baloldali ember, ugye, fúj az LMP-re eleve; ezek a nyikhajok megállíthatták volna a Patást, dehát juventus ventus.

És persze a program! Mert Schmucknak az is van természetesen, és ez egyébként önmagában dicséretes lenne, én nem is azt tartom a legnagyobb bajnak, hogy a mozgólépcsők lassításával kampányol. Ez jó ötlet, mert erre mindenki emlékszik, aki hallotta. Kár viszont, hogy ennél komolyabb, komplexebb elképzelése nincs. Én is estem már el mozgólépcsőn, de nem ezt érzem a legnagyobb gondnak ma a Fővárosban... Az egész komolyságát jól példázza, hogy csak most tették föl a programot, előtte egy ingyenes dokumentum-megosztón lehetett olvasni, ill. el lehetett kérni egy rosszul megadott e-mail címen keresztül.

Végezetül egy kis ízelítő a főpolgármester-jelölt hitvallásából. Adjuk át magunkat a   túláradó profizmusnak és a magvas gondolatoknak!