Sajnos nem bírom tovább! Hosszú ideje gondolkodom már ezen, és a környezetem rendre csillapított, semmi különleges nincs a dologban, és engem mégsem hagy nyugodni. Mutatom, miről van szó. 

Ha valaki nem ismerte volna föl, ez Lionel Messi argentin focista, sokak szerint minden idők legjobb játékosa. Ez pedig a Lody nevű szintén argentin alsóneműmárka 2008-as kollekciója, amit visel a képeken.

Mondták, mondják nekem, a mai focivilágban teljességgel elfogadott, hogy a játékosok modellként is szerepelnek. Beckham kezdte a Calvin Kleinnal, az idei Armani-kollekció főszereplője pedig Cristiano Ronaldo. Miért van nekem hát gondom azzal, ha éppen Messi is csatlakozik hozzájuk?

Ő is mindenfélét reklámozott már: joghurtot, játékkonzolt, sportújságot, sőt még egy arab futballakadémiát is. Nekem persze megvan a véleményem a sportolók túlzott sztárolásáról, továbbra sem értem, hogy hol van labdarúgásban a rocksztár-kvalitás, dehát valószínűleg működik, máskülönben nem repkednének eurómilliók egy-egy szereplésért.

De, ugye, kik az előképek? Az a két focista, akik miatt az ember némi fintorgással nézi a focit manapság, akik miatt túl sok pénz került a gépezetbe, és ez kis híján élvezhetetlenné tette a játékot.

Eredetileg csak azért csóváltam a fejemet, mert ezek a képek nem férnek össze a bennem Messiről kialakult képpel. Csendes zseninek hittem, aki csak focizik és focizik. Avantgarde futballhulligán* barátom a szomszédból, Csöncsön mutatta be nekem őt még 2006-os vb-n. A neve miatt jegyeztem meg: angol keresztneve van spanyolosan kiejtve - ezt nagyon mókásnak találtam. De nem csak a barátom dicsérte, hanem mindenki. Tavaly mindent megnyert, amit csak lehetett: az Aranylabdát, Az év játékosa címet és még mindenfélét.

Eddig a vb-ig azért túlzottan nem érdekelt a személye, de amikor Németország nevetségessé tette az argentinokat, akkor igen. Írtam is róla, mert a vb egyik legszomorúbb sztorijának tartom az övét. A szokásos nyomozási protokollt folytattam: Wikipédia, Google, Youtube. Láttam őt nyilatkozni is. Kicsit tanultam spanyolul - a kerek történetek kedvelőinek beszúrnám, pont Csöncsöntől - de a csodacsatár motyogásából egy szót sem értettem. De a testbeszéde - és a néhány szerencsére angolra lefordított interjú - megmutatta megdöbbentő szerénységét. Ezzel a szégyenlősséggel nekem nem fér össze a fehérnemű reklámozása.

Nem is túl jó képek ezek. Na, nem mintha nem lennének esztétikusak. Messinek semmi szégyellnivalója nincs, ha most egy pillanatra félreteszem a szigorúan sportszakmai szemléletet, megállapíthatom, jól néz ki a fenti képeken. Sőt, szubjektíven azt is ki merem mondani, ezerszer inkább ilyen fiúkat lássunk, mint az együgyűen hunyorgó Beckhamet vagy az ezért élő Cé-t.

Mégis zavar, hogy minden profizmus ellenére nem sikerült eltüntetni az arcáról, a szíve mélyén valószínűleg azt gondolja, amit én: ez nem ő. Nem tudom, milyen megfontolás alapján találta ki a Lody marketingje, hogy pont vele fogják a gatyáikat népszerűsíteni. Ugyanis Messit főleg mi, európaiak szeretjük, nagyon nem próféta ő a saját hazájában. Most, hogy minden nem-argentin számára egyértelmű, a vb-bukás okozója Maradona koncepciótlansága, őt ünneplik, marasztalják, a külvárosok falain meg megszaporodtak a Messi no es argentino - graffitik. Ez különösen szemét dolog, mert Messinek az állampolgárság mellé annak idején felajánlották a spanyol válogatottságot új hazájában. Ha elfogadja, ma Európa- és világbajnok is lehetne. Ő viszont folyton hangoztatja, hogy argentin, otthon viszont ő a Katalán... Arról nem tehet, hogy olyan kutyaütő szövetségi kapitánnyal kell együtt dolgoznia, mint Maradona, a válogatott ezért nem tud a Barcelona színvonalán játszani.

A képek fogadtatása sem az igazi. Több fórumot is olvastam, és nagyon kevés szemlélőnek tetszik. Sokan kifejezetten csúnyának, sőt gusztustalannak nevezik, pedig azért ez nagyon nem felel meg az igazságnak. Még a világ egyik legviccesebb fociblogján, a kifejezetten ilyesmire specializálódott kickette.com-on sem értékelik a Jennifer Lopezt megszégyenítő hátsóval rendelkező játékos kényszeredett kitárulkozását.

Persze az eladási számokat nem láttam, melléfogásnak tűnik a kampány. Ő nem az a típus, aki a primér szexepiljével hat, sokkal inkább neki való az a kólás szpot, amikor tanácstalanul bolyong az elefántfűben Afrikában. Meg szeretnénk ölelni, de nem azért.

Azért érint most még érzékenyebbenn ez a fotózás, mert úgy érzem, Messi karrierje nagy fordulópontjához érkezett. A spanyol bajnokságban és az európai klubfociban majdnem mindent megnyert már 22 éves korára. Sőt, ifiként világ- és olimpiai bajnok is. A 2010-es világbajnokságot már előre neki adta mindenki Pelétől Koltay Róbertig. Aztán július 3-án mindez összetört. Messi vigasztalhatatlannak tűnt, indiszkrét szemtanúk szerint az öltözőben sírt is, és méltatlannak nevezte magát a fehér-égkék mezre.

Azóta három hírt hallhattunk róla. Az első egy paparazzi által készített képsorozat, amint a brazil (!) tengerparton lustálkodik a barátnőjével, a második, hogy az UNICEF képviseletében Haitire utazott, a harmadik, hogy Rooney-val meg Jay-Z-vel vállvetve világraszóló ruhamárkát akarnak indítani. A szezon persze most még szünetel, de egyik hír sem arról csendes, ifjú zsniről szól, akinek én Messit ismerem. Sokkal inkább kirajzolódni látszik egy újabb fociceleb arcéle. Nem mondom, hogy ő tehet róla egyedül, mégis így szokott kezdődni...

Beckham is hasonlóan csinálta. Bár az angol sokkal szerényebb képességű, a pályán mindig is kitartó, szorgalmas és megbízható játékos volt, legfőbb erénye kiegyensúlyozott teljesítménye, no és persze azok a beívelések. De Beckhamnek ez nem volt elég, így a pályán kívül csinálta meg magát igazán: a focisták modellkedését ő tette mindennapossá, ő srófolta fel az egekig a reklámgázsikat, és elsősorban miatta mosódott össze a semmirekellő celebvilág az élsportolókéval.

2010-ben viszont már Messi a legtöbbet kereső focista, Beckham csak a második. Motiválja-e még a játék? Gyorsan elfelejtették azok, akik magasztalták, csak a spanyol szövetségi kapitány, a bölcs del Bosque mondott róla a vb után dicsérő szavakat, mások legfeljebb csak sajnálták, de bőven jutott cikizés is. Nekem ez elvenné a kedvemet. A Képes Sport előző számában volt olyan oldal, ahol kétszer is szerepelt a képe, a mostaniban pedig még csak nem is említik. Pedig nyilvá nem felejtett el focizni, és ráadásul a vb-n sem játszott rosszul - a németek ellen igen, de oda még az Isteni isteni összeköttetései sem voltak elegendőek - csak nem szenzációsan. És ezért le lehet őt írni? Pedig ő mindig lehűtötte a kedélyeket, nem hallották meg óvatos szavait.

És bár még mindig nagyon fiatal, jönnek a trónkövetelők is. A Barcelonában sem ő a legfiatalabb már, hanem a figyelemre méltó Krkic. Arról nem beszélve, hogy Xavi, Villa és Iniesta vébés szereplése után már az ő csillaga halványulni fog. Sokan most okoskodnak is, hogy nélkülük Messi nem ér sokat. Kicsit későn esett le nekik, hogy a foci továbbra is csapatsport...
És még a jó csapaton túl szükség van egy rendező erőre, ez az edző lenne. A világ nem -argentin része hevesen csóválta a fejét, amikor hallott Maradona szerződésének újabb négy évre történő meghosszabbításáról. Ha csak valami csoda nem történik, az argentin válogatott megmarad örök esélyesnek, amelyik egyszer, régen győzött - hála az isteni Diegónak, de azóta mindig nagyobb a lelkesedés, mint a tényleges teljesítmény.  Ez így lesz a jövőben is - hála az isteni Diegónak.

Messi tehát a vízválasztónál áll. Már elég híres és értékes ahhoz, hogy mostantól is mindig az élvonalban játsszék, beválogassák a legjobb argentinok közé. Meglesz mindig a kis mellékes reklámbevétel is, ha akar, mostantól akár elkényelmesedhet. Lehet belőle, mondjuk, David Beckham szomorú szemű kisöccse. Egy prosti, aki mellesleg focizik is. 

Vagy - és ez a következő szezonban, majd a 2011-es Aregentinában megrendezendő Copa Americán látszani fog - folytathatja az eddigieket, sőt végre bebizonyíthatja honfitársainak, mennyire fontos neki a nemzeti tizenegy.

Messiről kiderül, hogy csupán egy szerencsés csillagzat alatt született fiúcska, aki élt a lehetőségekkel. Vagy tényleg ő minden idők legnagyobb játékosa, aki megmutatja a világnak, hogy nem muszáj végleg elkurvulni ahhoz, hogy a csúcsra törjön. Naná, hogy drukkolok neki!

*Avantgarde futballhuigán: aki nem felborít, hanem kiborít.