A demokrácia ön-felkent papjai vészmadárkodnak, féltik a demokratikus közéletet. Kár, hogy nem tudják, mi az.

Lendvaiék szerint ugyanis, ha a választók jól szavaznak, akkor a demokrácia meg van mentve, a Patás pártja nem tehet, amit csak akar. Ha viszont a választók rosszul szavaznak, akkor vége a magyar demokráciának, megkezdődik az antidemokratikus viktorianizmus.

A gond csak az, hogy a demokrácia léte/ nem-léte független attól, hogy az emberek kire adják a voksukat; a demokrácia csupán annyit jelent, hogy leadhatják a voksukat. Jó vagy rossz szavazat a demokrácia szempontjából nem értelmezhető.

A diktatórikus hajlam persze nem csupán ebben a félreértelmezésben nyilvánul meg. Sokkal látványosabb az a kígyómozgás, amellyel a szocialisták az LMP körül csúsznak-másznak. Hol negédesen hízelegnek, hol vádaskodnak, sőt manapság már lmp-snek álcázzák magukat.

A demokráciáért reszkető MSZP ugyanis még mindig a régi reflex-szel dolgozik. Azt hiszik, csak szólni kell, és az LMP szíves-örömest végrehajtja a pártközponti utasítást. Ha nem ugranak azonnal, akkor jön a fenyegetőzés. Az LMP fafejűsége miatt pusztul el a demokrácia. Pedig az LMP semmi egyebet nem tesz, mint a választói akaratát teljesíti, vagyis bizonyítja, ha feltűnik a színen egy nem-náci, nem-fideszes társaság, az még az MSZP szatellitje. Többek között ettől más a politikájuk.

Az MSZP szegényes fölajánlása, a négy tenor visszalépése, értelmetlen és akarnoki gesztus. Senki sem kérte, semmire sem jó, még a zsarolási potenciálja is harmatgyenge. Az LMP a lehető legjobban reagált azzal, hogy komolyan sem vette a kérdést, és minden versenyben maradt jelöltjét versenyben is tartja.

A legújabb pofátlanság, amelyet az MSZP megenged magának, hogy az LMP hét és fél százalékot érő szlogenjét, alapfilozófiáját teszi sajátjává. Tudjuk, az MSZP nincs teljesen tisztában azzal, hol húzódik a magán-és a köztulajdon határa, ill. ezen fogalmakat mindig a helyzetnek megfelelően kezeli. Olyat is láttunk már, hogy az egyik párt átcsempészett egy-egy ötletet mások programjából a sajátjába. De az példátlan, hogy az egyik párt ellopja a másik párt nevét!

A kelenföldi szocialista jelölt, Molnár Gyula szó szerint rányomtatta a plakátjára, hogy lehet más a politika, sőt a kormányközeli lapok egész oldalas hirdetést közöltek ezzel a szöveggel: "Igen, lehet más a politika."

Olyan ez, mint amikor a kínai piacon 1500-ért kínálják az Adios márkájú edzőcipőt, hátha akad olyan, aki Adidasnak nézi, és élete nagy üzletét látja a bóvliban.

De lépjünk túl azon, hogy Szigeti "Fiaskó" Péteréken és a szocikon kívül mindenki más tudja, ez olcsó átverés csupán, mert még mindig értelmezési kérdésekkel kell foglalkozni.

Mit is jelent a másság? A valamitől való különbözőséget. Vagyis a másság értelmezhetetlen a viszonyítási pont nélkül. Persze az LMP a Fideszre és a Jobbikra (MDF-re, kisgazdákra stb.) is vonatkoztatja különbözőségét, mégsem lehet véletlen, hogy pont az elmúlt négy év alatt alakultak és erősödtek meg. Lehet más a politika - a szocialisták (és liberálisok) kormányzásához képest. A 7,5 % többsége erre szavazott.

Bár az MSZP már majd' két évtizede elsősorban a demokrácia féltéséből él, azért elegánsan hagyják elmenni a fülük mellett az LMP erős, de egyúttal kézenfekvő érvét. Az orbáni kétharmad nem azért jön össze, mert az LMP az utolsó utáni pillanatban nem úgy táncolt, ahogy Lendvaiék fütyültek. A Fideszbe vetett óriási bizalmat az MSZP gyatra kormányzása idézte elő. Az MSZP az elmúlt években mindent megtett azért, hogy megbukjon. A 2010-es választás minden eredménye az MSZP műve.

Volt itt politikai botrány (Őszödöt akárhogy szemléljük, ha másért nem, a következményei miatt tekinthető annak), korrupciós botrány (három betű: BKV) és gyenge minőségű kormányzás (semmittevés, előkészítetlen reformok).

Arról nem szólva, hogy nagy demokratikus elkötelezettségükben 2008 óta kvázi kisebbségben kormányoznak. Az a faramuci helyzet pedig, hogy a néhai SZDSZ  és az MDF névleg ellenzéki pártok voltak, ám a fontos pillanatokban támogatták a kormánypártot, csupán az agóniát hosszabbította meg. Az MSZP jól előkészített bukásához az is hozzátartozik, hogy teljesen leamortizálta a szövetségeseket, ráadásul teljesen fölöslegesen. És nem látszik rajta, 

Mindenesetre jól mutatja az MSZP gondolkodásmódját és munkamódszerét, ahogyan most próbálkoznak. Igaz, hogy még ezt a 20%-ot sem érdemelték meg, de egy kis trükközéssel esetleg keresztbe tudnának tenni a Fidesszel, még az esélyt se kapja meg a jobbközép párt arra, hogy rendbe tegyen számos megoldandó kérdést. (És sajnos hiszek Kósának, az egész cirkuszt a mentelmi jog miatt rendezték.) Az egész kormányzati munka is pontosan ilyen volt: látszat, megtévesztés, fenyegetőzés és vádaskodás. Vagy, ahogy Váncsa István fogalmazott: "kormányzás címén előadott Rocky Horror Picture Show".
Az LMP-nek amúgy nagy szerencséje, hogy az MSZP csak erre képes, ezt könnyű elutasítani. Törhették volna a fejüket, ha tényleg visszautasíthatatlan ajánlatot kapnak.

Pedig nagy feladat vár az MSZP-re mint legerősebb ellenzéki pártra. Nem most, hanem a jövőben. Ha ugyanis a Fidesz mégsem tesz csodát, és sokan csalódnak benne, akkor bizony a következő választáson megnőhet a Jobbik esélye. És akkor kelleni fog egy váltópárt, amelyik a Fidesz helyett kormányozhat. Az MSZP történelmi szerepe lehetne, hogy megakadályozza a valóban veszélyes szélsőségek uralmát. De a mai MSZP a rövidlátók pártja, ilyen távlatokban senki sem tud közülük gondolkodni. Ezt összevetve azért érdemes elmélázni azon, ki is veszélyezteti a demokráciát ténylegesen.