Szinte a komplett sajtó – beleértve az írottat és az elektonikusat, a jobboldalit és a baloldalit, sőt a bulvárlapokat is – kajánul röhög a Jobbik „lebukott”, most már ex-szóvivőjén. Király András a párt funkcijaként sokszorosára nagyította értékalapú, keresztény neveltetését, és mélyen hallgatott kicsapongó ifjúságáról, amikor is melegekkel és transzvesztitákkal fotózkodott, füvet szívott és részegen inzultálta a járókelőket. Ezekről a modern bunkók stílusának megfelelően felvételek is készültek.
 
Király András aztán szélsebesen lemondott szóvivői tisztségéről szűkszavú kommünikéjében. Természetesen az ember a párt jellegéből kiindulva feltételezi, azért ezt a döntést felülről is sugallták, de azt el kell ismerni, a Jobbik ebben az ügyben is profin kommunikál. Csak a rendpárthoz kapcsolódó előítéletek miatt gyanús a vezetőség ráhatása.
 
Persze mindenki, akiben pont azért érzi ellenszenvesnek a Jobbikot, mert egy meglehetősen szűklátókörű szemléletet kíván meghonosítani, most dörzsöli a markát. Tetszik látni, a Jobbik se jobb! Képmutatók és álszentek.
 
Semmi kifogásom az ellen, ha a Jobbikot nevetségessé teszik, nyilvánvaló, hogy a párt hasznavehetetlen szájhősökből áll. Csak ezt most sokan nem látják, ill. nem akarják látni. De ismételten a dolgok vészes relativizálása és elmosása fenyeget, közbe kell hát lépnem. A magam módján persze.
 
Fontos különbséget tenni ugyanis azok között a dolgok között, amelyek a szóban forgó videókon és fotókon zajlanak.
 
Értem én, hogy a mélymagyar idióták nem tudnak mit kezdeni a homoszexualitással és a transzvesztitizmussal, de hogy a ballib bulvárban is rögtön „melegbotránynak” tituláljanak egy bőrszerkóssal közös fotót?!  Egy normálisabb világban a „melegbotrány” kifejezés az lenne, ha valaki önmagából kifordulva ordítozna ocsmányságokat egy melegnek, vagy mondjuk, megverné. De együtt mutatkozni vele, semmi. Aki ezt mint pejoratív fotót bemutatta, maga is tendál a homofóbiához. Nem az utóbbi években látható, véresszájú fajtához, hanem ahhoz típushoz, aki azt mondja: nem zavarnak a buzik, de ne előttem csinálják. Egyszerre röhögnek az ilyenek a jobbikos erkölcscsőszökön, meg a buzikon is.
 
Ellenben azt már sehol sem írják, hogy „suttyóbotrányba” keveredett a jobbikos szóvivő. Mert a szar ember profilja nem a kanadai meleg-dzsemborin rajzolódik ki, hanem inkább a videókon. A nyilvánvalóan részeg leendő szóvivő bunkó módon ordítozik idegen emberekkel, egy idős embert inzultál, végül kifejti magasröptű véleményét a görög borokról. Utóbbi legalább egyértelműen hiteles, nagy tapasztalata lehet alkoholos italok terén.
 
Azért nagyon ciki ez a Jobbiknak, mert a szíve mélyén mindenki tudja, a csőcselék az pontosan ilyen. Senkit és semmit sem tisztel, bunkó módon hőbörög, és mindenáron rá akarja erőltetni a saját véleményét másokra. Ha azok nem hagyják, rájuk támad. Rá nem vonatkoznak a szabályok, mindenki máson viszont folyamatosan számonkéri a saját ún. értékrendjét.
A lebukás itt nem az, hogy a kizárólagos és a feltűnően sokszor hivatkozott értékrendtől elég távol áll az átlagos magyar fiatal viselkedésmódja, még csak nem is a képmutatás. Hanem az, hogy a párt prominensei a jól szabott zakók és az ügyes médiaszereplések mögött ilyen talajmenti alakok, mint Király András, állnak. Azt meg csak remélem, szavazóik titokban azért rosszul érzik magukat, ha ilyen antiszociális figurákat látnak. Elvileg az a vonzó a Jobbikban, hogy kérlelhetetlen a renitensekkel szemben.
Lehet persze a szokásos olcsó szöveget nyomatni, hogy a csúnya másikok le akarják járatni, ahogy Király fogalmaz „ferdített valóságtartalma rosszindulatú irigységből fakad”. Sajnos azonban ezen nincs mit ferdíteni, a képek, és még inkább a videók magukért beszélnek. Semmit sem kellett rajtuk ferdíteni, a valóságtartalmat maga a főszereplő szolgáltatja. A legjobban amúgy az ilyesmit úgy lehet megakadályozni, ha az ember nem piál be, vagy ha mégis, akkor nem másokon vezeti le tahó indulatait. De legalábbis kikapcsolja a kamerát, amikor ilyen. Akkor bizonyítékok hiányában elmarad a csúfos lebukás.
 
Azért valamit még tisztázzunk! Kikérem magamnak, hogy Király viselkedését egyesek igyekeznek normálisnak beállítani. Sem a drogozás, sem a részeg randalírozás nem normális, nem tipikus a magyar fiatalokra. Az, hogy sokan csinálják, még nem felmentés senkinek. Utálom, amikor a valós devianciákat jófejségnek szokás beállítani; ez még egy képmutató szélsőjobbos kárára sem megengedhető!