Közismerten szeretem a tévés főzőversenyeket. A két csatorna hülyeségéből kifolyóan csak az egyiket láthatom, mert teljesen párhuzamosan adják a két műsort. Így az alapján szoktam választani, hogy éppen ki a házigazda.

Tegnap Bereczky Zoltán (Hal a tortán) és Erdélyi Mónika (Vacsoracsata) versengett a nézettségért. Előbbit választottam.

A TV2-nél gondoltak ugyanis egy merészet (nem túlózták el azért), és népszerű operettistákat ültettek egy asztalhoz. Mégsem lehet minden héten Zámbó Árpy és Kató néni! Hála Istennek, teszi hozzá a zs-kategóriás celebekbe erősen belefáradt néző. És kivételesen a tv2-sök dilettantizmusa és tájékozatlansága meglepően izgalmas műsorsorozattal kecsegtet. Ezen a héten ugyanis Bereczky Zoltán mellett Janza Kata, Mészáros Árpád Zsolt és a direktoruk, Kerényi Miklós Gábor látják egymást vendégül.

A dolog pikantériája, hogy a három musical-sztár láthatóan retteg az Operett Színház sajátos modorú igazgatójától. Kerényit ugyanis annak ellenére nem lehet tegezni, hogy már évtizede együtt dolgoznak, sőt megelégedéssel veszi tudomásul, hogy tanár úrnak szólítják. Persze ezeket az énekes-színészeket egytől egyig ő fedezte föl, mégis elég furcsa a viszonyuk. Mintha Bereczkyék komisz kölykök volnának…

A nyilvános kajálások első napja persze mindig kicsit merevebb, mint a többi. De ennek legtöbbször az az oka, hogy a résztvevők nem igazán ismerik egymást. De ebben az esetben évek óta együtt szereplő színészekről van szó, ill. a főnökükről. Tegnap este csak ideges álmosolyok és feszengés volt. Fagyos hangulatban telt az idő, és talán még soha ennyire nem bontakozott ki az ételgőzből a résztvevők igazi arcéle. Kerényi nem játszotta el, hogy ő most mennyire el van ámulva tehetséges, de szigorúan fogott patronáltja kulináris alkotásától. Minden egyes fogást kritikus szemmel vizsgált meg, és alaposan el is mondta, mi miért nem jó. Bereczky, akiről lesüt, hogy egy igazi eminens, meg majd’ belehalt, hogy a tanár úr ilyen sűrűn kifogásol valamit. Kritikusnak MÁZS is fölcsapott, és a húscsíkok vastagsága miatt kötött bele a debütáló szakácsba. Ez egy kicsit más típusú stréberség. Mészáros tudatos. A közönség előtt talán vagánynak akart mutatkozni, ő is talált valami nehezményeznivalót, de közben pontosan tudta azt is, hogy a legmélyebb hízelgés az utánzás. Ha Kerényi tanár úr szóvá teszi a bort, akkor ő is keres valamit, ami nem megfelelő.

Bereczky vad húzása a szerepjáték volt. A főétel és a desszert között ugyanis azt kérte vendégeitől, játsszák el, milyen lenne, ha egy bonviván jelentkezne nagy szerephiányában primadonnának a cinikus direktornál. Csakhogy a rosszmájú színházigazgatót Mészáros adta, míg pitiznie Kerényinek kellett. Mészáros nem bánt kesztyűs kézzel áldozatával, folyamatosan alázta pikírtebbnél pikírtebb megjegyzéseivel. Az, hogy ez maga volt a véresen komoly bosszú, abból látszott, hogy nagy hahotázás elmaradt. Nevettek a színészek, de nem őszintén; vagy úgy is fogalmazhatnék, a nevetésük e csak emberekre jellemző érzelemkifejezés legősibb funkcióját töltötte be, a félelem elhessegetését. Bereczky színpadiasan az asztalra borulva nevetett, ösztönösen elrejtette az arcát, nehogy kiderüljön, mennyire élvezi a hóhérakasztást. (Főleg, miután kiesett a számára oly kedves everybody’s darling szerepkörből.) Janza Kata láthatóan tétováskodott: szabad vajon most nevetni? MÁZS pedig nem viccelt, ill. vicces hangon beszélt, de a szemeiben egy szikrányi kedélyesség sem volt.

Kerényi két arca is igen szórakoztató, már ha az ember hozzám hasonlóan élvezi az ilyen hétköznapi thrillereket. Amikor a kamerába beszélt, a nézőkhöz, jófej, laza embernek mutatta magát. Nagy szeretettel beszélt munkatársairól, melyet eszem ágában sincs megkérdőjelezni. De amikor leültek, tényleg ő lett a zord főnök.

Először azt hittem, utálják színészei, de ez nem igaz. Félnek tőle, mert olyan lehet velük, és a kevésbé kedvencekkel meg pláne, mint amilyennek Mészáros bemutatta. Kemény és kíméletlen. A tény azonban az, hogy az ő vezetése alatt éli új virágzását az Operett, az eheti hobbiszakácsok pedig országosan ismert sztárok. Ez sokkal hasonlatosabb az idomár és a tigrisek viszonyára: félnek tőle, de tisztelettel lesik minden rezdülését; egyiknek sem jut eszébe, hogy széttépje, akármekkorát is csap oda az ostorral.

Ez olyan izgalmas, olyan összetett, amire nyilván egy ilyen műsor készítői nem számíthattak, és mi nézők sem, de én személy szerint nagyon örülök neki, végre egy gyöngyszem!
Sajnos ma a Beckham körüli cirkusz miatt nem lesz adás, de holnap folytatódik, és természetesen nézni is fogom.
Mára marad az RTL háztáji sztárocskája, Tabáni István, aki Mónikát, Ernyei Bélát és két majdnem egyforma sztárnőt etet…