Az év eleji optimizmus jogosságát nem áll szándékomban senkitől sem elvitatni, olyan ez, mint a malacsült, ilyenkor jár. De azon a messiásváró derűn, amely a jobboldali sajtóban, tévéjben tapasztalható kissé megdöbbentem.

A dolgot a ma már leplezetenül elfogult köztársasági elnök nagy ívű beszéde indította. Sólyom Lászlót a tájékozatlanabb tévénéző valamilyen sosemvolt, de áhított kulturált konzervatív kormányfőnek is gondolhatná, annyira egy irányba beszélt. Normál esetben elutasítanám, ha a köztársasági elnök a jelenlegi kormányzat bukását, ill. a számára kedvesebb ellenzékiek választási győzelmét nyilvánosan áhítaná. De jelenleg nincs normális helyzet, a mai nem létező kormányzásnak tényleg véget kell vetni, és ez csak úgy lehetséges, ha a mostani kormánypártot KO-val illeti ellenfele.

Kedves jobboldaliak! Ne ringassuk magunkat illúziókban, a 2010-es Fidesz-győzelem is a kisebbik rossz győzelme lesz. Pontosan úgy, ahogy eddig is, az ellenzék melletti egyetlen elfogadható, racionális érv a mostaniak leváltásának szükségszerűsége lesz. Tegyük hozzá, még sosem volt ilyen erős ez az érv.

A jobboldali sajtó és Orbán tévés talpnyalói (pl. Korrektúra, Echo) meg nem bír magával, és alig várja, hogy a csodatevő Viktor király végre beüljön a trónjába. Akkor aztán egyből kitisztul az ég, a vakok látni fognak, a bénák futóversenyeket nyernek, sőt talán Hajdú Péter is emberré változik egy csapásra.

Pedig a párt intelligens, és egyúttal vonzóbb alakjai, Stumpf István és Schmidt Mária pl., hónapok óta figyelmeztetnek, nagy pofára esés lesz, ha a gyurcsányizmus abszurd kártékonyságai alatt nyögő emberek túlzott elvárásokat támasztanak. De úgy látszik, ez nemcsak az egyszeri fideszesig nem jut el, hanem a párt és holdudvara sem látja be. Mert - és Stumpfnak ebben teljesen igaza van - ha túl sok lesz a be nem teljesült ígéret (vagy túl sokat kell rá várni), az a szélsőségesek felé hajtja majd az embereket. Ráadásul ma már nem csak általánosságban beszélünk róluk, hanem nagyon is konkrétan; a Jobbik már a második helyre ácsingózik. Márpedig azok lennének csak a sötét idők, a Jobbik várható kormányzati tevékenysége még a mostaninál is sokkal siralmasabb lenne, hiszen a párt prominensein végignézve csupán nagyhangú, beszűkült senkiket látunk; és még ránk is lenne tukmálva ez a prolimagor hangulat is, amelytől én személy szerint undorodom, annyira hazug, annyira primitív.

A legfőbb baj Orbán Viktorral az, hogy nem elégszik meg azzal, ami van. A Jobbik parazita, önmagában nem létezik. Nem kell ellene külön küzdeni, mert egy jó kormány mellett elsorvad, csak akkor erős, ha a környezete kellően legyengült, kellően romlott. Meglep, hogy Orbánék már nem emlékeznek arra, milyen sikeresen semlegesítették annak idején a MIÉP-et. Mert - bár akkor nem így láttam - az Orbán kormány még tényleg kormányzott, a látványos hülyeségek, a kisgazda téboly és a lopkodások mellett azért zajlott munka. Csurkáék meg benn ültek a parlamentben, és semmire sem voltak jók. A ciklus végére legtöbb hívük is látta, mennyire fölösleges volt rájuk szavazni.

Most a Fidesznek "csupán" annyi a dolga, hogy szinten tartsa jelenlegi pozícióját. Finoman, kényelemesen dolgozhatnának kellemes többséggel. Ezzel a messanisztikus hangulattal viszont már készítik is elő maguknak a feszültséget, az elégedetlenséget. Mert a népszerűséghajhászó Orbán még mindig nem akarja megérteni: a mostani közel kétharmados tábor nem mind megvilágosodott új-fideszes, hanem jobbára csalódott, sértődött, türelmetlen mindenféle szavazó, amely a racionalitás alapján a legkisebb rosszat a Fidesszel azonosította. De ez nem Orbán eredménye. Éppen ezért kellene szerényebben, higgadtabban hozzáállni a dolgokhoz. Mert ahogy halványul Gyurcsány képe, úgy erősödnek meg Orbán arcélének ellenszenves vonásai. A gyökértelen vagy kitépett gyökerű szavazókat meg könnyedén viszi a szél.

A 2010-es választást a Fideszt már megnyerte, már nem kell izmozni, főleg olyan "kocsmatöltelékekkel" nem, mint a Jobbik. Az elmúlt évek legfőbb tanulsága az, hogy egy választást bárki meg tud nyerni trükkökkel, na de a kormányzás, az az igazi feladat. Erre kellene józan módon készülni végre!