Tudom, hogy elcsépelt, és hogy már hetvenezerszer hallottuk, de akkor sem tudok jobbat... 

A Wham! utolsó igazán nagy slágere, a Last Christmas a legújabb kor Kiskarácsony, nagykarácsonya. Kivétel nélkül mindenki ismeri, leválaszthatatlanul eggyé vált az ünneppel. Utálhatjuk persze, de akkor is audiális fenyőillat marad.

George Michael és Andrew Ridgely ugyanis ráéreztek a karácsonyi ünneplés lényegére: a giccsre. Mert a karásony sok egyéb mellett a giccs ünnepe is. Soha máskor nincs akkora létjogosultsága a csillogó - villogó bizbazoknak, mint ilyenkor. Az emberek önmagukat és egymást hajszolják ilyenkor bele ebbe a gyermekien tarka és pont ezért nem valós vilgba. A karácsony a mese ünnepe is. Vallásosabban vagy fennköltebben kifejezve a csodáé.

Zsörtölődöm persze én is, mert a sokan túlzásba viszik, hajhásszák a csodát, de azért nekem is megvannak a magam rituáléi. Bár elég szomorú - most nem kifejtendő - indítattásból tíz évvel ezelőtt indultam először szentestei sétámra. Olyankor tényleg kihaltak az utcák, tényleg nincs senki és semmi. A csend, amely az én ízlésem szerint a legjobban kifejezi a karácsony szellemét, olyankor tökéletes. A jóslatok szerint idén akkora talán már vége lesz ennek a farkasordító időszaknak (most is szakad a hó, de mivel nem megyek sehova, jelenleg nem zavar; próbálom a látványát élevezni), és mehetek egy kört.

A karácsony a magányosság ellensége is. Egyedl nincs értelme ünnepelni, legfeljebb csak megemlékezni róla. Ilyenkor föl lehet mérni - úgyis közelít az év végi leltár - hol is van az ember a világban, számít-e, és ha igen, kinek. Nem az ajándékok miatt, aki elmúlt tíz éves, jobban izgul amiatt, amit ad, mint amit kap. Sokkal inkább az apró gesztusok szintjén. Ezért sérelmes számomra, hogy egyébként szeretett munkahelyemen képtelenség a karácsonyi partyt összehozni. A munkások sajnos túlságosan anyagiasak, és semmi belátás nincs bennük. Idén, mikor először felvetettük a dolgot, kellemetlen csenddel fogadták az ötletet. Aztán arra hajlandóak lettek volna, hogy - szigorúan munkaidőben - a tárgyalóban együnk közösen egy-egy pizzát. De amikor kiderült, hogy önköltséges a buli, elálltak tőle. Kár, hogy azért nem tellik rá, mert folyton reklamációkba ütközünk, melynek elsőszámú felelősei ők...

Szóval szívesen részt vennék egyszer egy igazi karácsonyi partyn. Jobb híján a barátaimmal csinálunk valami ilyesmit a karácsony előtti hetekben. Idén - sajnos nem teljes létszámban - gondoltunk egy merészet, és a balatonfüredi Balaton Étteremben ültünk le egy kellemes ebéd erejéig. Ezüst vasárnap a Balatonnál már esett a hó, igaz, nagy pelyhekben, és ahhoz is meleg volt, hogy megmaradjon. De azért nem volt semmi a kellemes, tiszta meleg libamájgombócos húslevest kanalazgatni, az ablakon át a sűrű hósesést, hátterében pedig a Tagore sétány lánckorlátjain túl a Balaton kékesszürke vizét. Aznap 4,1 °-os volt. Aztán mire a parkolóban álló kocsinkhoz ballagtunk, sötét lett, és a nyáron alkonyatok párájában nyüzsgő sétányon most csak a nagy pelyhek kavarogtak a gázlámpák narancssárga fényében. Mint egy álom.

Nem véletlenül mondtam, ilyenkor az ember rendkívül fogékony és elnéző lesz a giccs iránt.

Boldog karácsonyt!