Szeretnék egy számot küldeni annak a kedves, francia biztosítótársaságnak, akikkel én is majdnem szerződtem.

Közvetítőn keresztül jutottam ehhez a noname biztosítóhoz, amely Magyarországon jövedelem-kiesési biztosítása révén vált ismertté. A szerződést is megkötöttem velük, de a közvetítők bénasága és bunkósága miatt végül érvénytelenné vált a megállapodás. (Nem bírták kivárni a becsatolandó mellékleteket.) Szerencsére.

Az ACE Biztosító jövedelem-kiesési biztosítással foglalkozó üzletága ugyanis elhagyja Magyarországot, mert a velük szerződött 5000 emberből több mint 500-an, vagyis 10% fölött, vesztették el az állásukat. Így már nem éri meg a biztosítónak. Úgy látszik, ezek is csak beszedni szeretik a pénzt, de fizetni már nem nagyon akaródzik. Tisztességtelen magatartásnak tartom ezt. Biztosítást ugyanis nem jó kedvében köt az ember, egyfajta szükséges rossz ez. Ki a fene fizetne ki sok-sok pénzt a semmiért? Pont azért fizet az ember, hogyha mégis bekövetkezik az elkerülni remélt esemény, akkor legyen valami kapaszkodó.

A biztosítónak persze ebben az az üzlet, hogy az ilyen események lényegesen kisebb számban fordulnak elő, mint ahányan biztosítást kötnek. Továbbá viszonylag szabad kézzel határozhatják meg a feltételeket. Ezért érzi úgy magát például a nagy értékű életbiztosítást kötni kívánó ember, mint egy féllábú meleg zsidó, aki be akar lépni az Árja Atléták Klubjába. Olyan fifikásan van meghatározva, mely esetekben nem érvényes a biztosítás, hogy már az elkedvetleníti az embert. De be kell látni, még így is jobban megéri, mint teljesen kiszolgáltatottan és védtelenül csak reménykedni, soha semmi rossz sem fog történni.

Ebbe a - nevezzük így - körültekintő, óvatos rendszerbe viszont az nem fér bele, hogy amikor már nem annyira jó üzlet egy biztosítási termék, akkor egyszerűen kiszáll belőle a biztosító cég, és átadja az ezen a téren teljesen tapasztalatlan másik cégnek. Az nem megy, hogy egy egyedülálló szolgáltatással sok-sok ügyfelet toborzunk, aztán, ha túl sokan élnek a lehetőséggel, akkor lelépünk. Ez a kockázata a biztosítónak, néha ők is bukhatnak.
Engem már az kissé fölháborított, hogy ez a termék nem érvényes csoportos leépítésre, hiszen a válság pont ezzel fenyegeti a legjobban a munkavállalókat. Emiatt futott föl ez az üzlet. Akkor most tessék a következményeket is viselni! Ez nem etikai kérdés csupán, hanem ez a munkájuk, erre vállalkoztak. Az a minimum, hogy ezt teljesítik.

Szóval szóljon most George Harrison szerzeménye a legendás Fehér Albumról, a Piggies! Utána kibújok a Che Guevara pólómból.

Előzmény:  http://recklamal.blog.hu/2009/10/25/hiaba_konyokolsz