Casting, TV Paprika, kedd, csütörtök 23:30

Amíg Gianniékkal be nem indult az igazi amatőr verseny, a Mesterszakács addig a Castingban bíztam erősen, ez majdnem olyan lesz, mint a nagy bbc-s előd. De már a verseny célja és megvalósítása sem. Próbálkozom, próbálkozom vele, de nem győz meg...

A nyertes a TV Paprika séfje lesz, vagyis kap egy főzőműsort a főzőcsatornán. Nem is bonyolították túl a dolgot: minden forduló minden versenyszámában azt kell a versenyzőknek eljátszaniuk, mintha már győztesként állnának a kamerák előtt a konyhai díszletben.

A zsűri fele melléfogás: Szily Nóráról az embernek nem a gasztronómia jut az eszébe, lehetett volna mást is választani, aki a főzésben laikus, de a kommunikációhoz ért. Tegyük hozzá, Szilynél a kommunikációs szakértelem kimerül abban, hogy közhelyeket puffogtat és a férfi résztvevőkkel flörtöl - kortól függetlenül. Zsigmond Gábornak több köze van a kulináris kérdésekhez, ő a TV Paprika Magazin főszerkesztője. Ellenszenves, öntelt figura, aki unott fejjel bámul a levegőbe, ritka megszólalásaiban csak lenéző kritikai megjegyzéseket tesz.

Ellenben Serényi Zsolt, aki már régóta látványfőz a képernyőn, sokkal kellemesebb zsűritag, valószínűleg a legjobb a négyek közül. Nyitottan áll a dolgokhoz, értelmesen fogalmaz, és képes az elismerésre, vagyis igazi profi. Tökéletes ellenpontja a nagyképű főszerkesztőnek.

A másik civil zsűritag, Váncsa István is elég jó elgondolásnak tűnik elsőre: nem szakács, de tudományos szinten ért a gasztronómiához, szereti a jó kajákat, de akkor sem fog duzzogva nyammogni, ha a versenyző homárral áll elő. Mindezek mellett ízesen beszél. Nos, Váncsa ezeknek az elvárásoknak megfelel, de a rászabott szerep szűk neki, nem nagyon van lehetőség a jól ismert, furmányos eszmefuttatásokra. Ez Váncsát frusztrálja kissé, de mindenekelőtt dühíti.

A versenyzők alapvetően elég jól főznek, bár mindig történik valami kis malőr. Az igazi különbség az előadói képességekben van. Egyesek végtelenül unalmasan beszélnek, és sajnos nincs egy szerkesztő vagy rendező, aki a produkciót valahogy fellazítaná. Azért, hogy mindenki ki tudjon bontakozni, feláldozzák néha magát a műsort. Nemes szándéknak látszik, de ha az illetőt végül nem engedik úgysem tovább, akkor kár vele totojázni.

A műsor legfőbb hiányossága a tempó. Pedig a TV Paprikán tudnak érdekes receptbemutatókat tartani, ezért érthetetlen, miért hagyják kínlódni az izguló szakácsokat még most is, a középdöntőben. Minek nézzük végig még egyszer ugyanazokat a versenyzőket ugyanabban a szituációban?

Az unalmasság mellett állandó jelenség a modorosság. A legtöbb amatőr konyhaművész (apropó, a kifejezést szeretettel küldöm Modor Tibiéknek további szíves felhasználásra) úgy érzi, jópofáskodnia kell a zsűrivel. A szakács nem azért van ott, hogy vicceket meséljen, vagy a helyi menő csávót játssza. Nyugodtan meg lehet nézni a Mit eszünk ma? c. napi ópuszt, és abból kiderül, legfeljebb kacsingatnak a tévés főzőmesterek. (Az is épp elég baj.)

A kellemetlen hármas utolsó tagja az okoskodás. Nem baj, sőt dicséretes, ha a konyhatündér-jelöltek műveltek gasztronómiai kérdésekben, csak sajnos többségükön látszik, kizárólag a műsor kedvéért olvastak bele valami okos könyvbe, és tankönyvízűen adják vissza a leírtakat. Főleg, mert többségük nem olyan típus, akitől hiteles lenne a kapor szó etimológiájának spontán előrántása. Aki a vidéki bográcsozás koronázatlan királyaként érkezik, az ne tudományoskodjék, mert nem illik a stílusához.

Sajnos a szerkesztők túl sokat forgatták a How to make a reality show? c. könyvecskét, és szándékosan karaktereket válogattak be. Nem egyéniségeket, karaktereket. Van kiöregedett szőke csinibaba, jópofa francia természetesen akcentussal, 21 éves vízilabdázó őstehetség stb.

A stúdió sajnos elég sötét. A falakat sötétbarna lambéria borítja, a konyhapult is fekete. Talán valami elit, francia főzőshow-ban jól mutatna ez, de a lecsó mögé nem való.
A főcím értelmetlen, a zenéje idegesítő.

A műsorvezető a modellből lett, mindig überkorrekt Liebhaber Judit. Ő is inkább abba a haute cuisine - műsorba lenne való, amelyhez a díszlet készült, nem a pörköltszagba. Szegény elég mesterkélt, attól meg külön falnak megyek, ahogy próbálja elhinteni ezt a "Szeressük egymást, gyerekek" - hangulatot. Az ő békenagyköveti bájolgása miatt a versenyzők udvariaskodnak egymással. Ez egy verseny! Ne szeressék, hanem győzzék le egymást!

A Casting tehát már a középdöntőknél tart, már csak 11-en vannak versenyben. Sokkal jobb is lehetne, de valahogy nagyon el vannak tolva az arányok. Túl sok a zsűritag, a műsorvezető teljesen félreérti a szerepét, és a versenyzők is amatőr magukat adják, ami nem nagy baj. Sajnos azonban meg akarnak felelni valamilyen kimondott vagy kimondatlan műsorkészítői elvárásnak, és ez pont azt nem engedi kidomborítani, ami miatt érdekes lehetne egy ilyen műsor, az egyéniségüket. Így csak néhány főzni szerető, lelkes figurát látunk egy nyomasztó hangulatú műkonyhában.

Értékelés: 5/10