A BKV dilettáns vezetése valamiért kifejezetten nem szereti Dél-Pestet, és emiatt rendszeresen bünteti is a leghajmeresztőbb ötleteivel. Illetve legalábbis mindig a Csepel - Erzsébet - Soroksár hármason próbálja ki "zseniális" járműveit.

Hét évvel ezelőtt a három kerületet átszelő és összekötő járatra, a néhai 59-esre tette például az Ikarus szörnyszülöttjét, a 412-est. Ez az alacsonypadlós iszonyat egyszerűen nem alkalmas ennek az embermennyiségnek a szállítására. Ezt a BKV is beláthatta, mert pár éve vegyesen járnak ezek a kis szarok rendes, csak sajnos ósdi Ikarosokkal. Az, ugye, föl sem merült, hogy óránként egy busszal sűrítsék a menetrendet. Vagy ennek olcsójános változatát bevezessék, hogy az alacsonypadlós csak csúcsidőn kívül járjon. Az 59-es ellehetetlenítését azzal magyarázták akkor, hogy a vonalán kórház és temető is van, és az idős embereknek ez könnyebbség. Érdekes, a közszolgálattól szokatlan humoruk van...

Tavaly a Hagyó - Antal - Regőczi trió szintén a köz érdekeitől idegen ihletésű paraméterkönyve majdnem elvágott minket a külvilágtól, szerencsére valahogy észbekaptak, és alig változott valami. Sőt, a 36-os busz - az egykori 19-es átalakítása - egész jó gondolat volt. Csepelt és a Havanna ltp-et köti össze, az erzsébeti Tesco érintésével. Nem mellesleg ezzel a járattal átszállás nélkül tudtam munkába menni.

Első körben szeptember 1-től a busz nem megy be a Tescóhoz. Állítólag a Tesco felbontotta a szerződést a BKV-val. Addig is, amíg nem cserélik vérmagyar Turul logókra  a Tesco betűit, addig, gondolom, a gazdaságosságról szól a működésük. Biztos vagyok benne, hogy béna, ügyeskedő, echte magyar vállalkozó módjára a BKV olyan árat kért egy (!) megállóért, amely amúgy is útba esik, hogy a multi inkább saját buszokkal viszi be magához a vásárolókat. Tesco is hülye persze, de szinte biztos, hogy a BKV a nagyobbik.

Most pedig már a Brüsszelben kukázott holland buszokkal rombolják tovább a 36-os színvonalas járatát. Folytatódik ez a Budapest utcáira nem való alacsonypadlós örület. Sajnos az alacsonypadlós nem jelent mást, minthogy rossz ergonómiájú, szűk buszok járnak. Ezek többnyire gyorsabban el is romlanak - gondoljunk csak a úti Volvókra! Ezeken a kátyús, hepe-hupás utakon a nagy buszoknak van esélyük. Nem értem, miért erőltetik ezeket az alacsony vackokat.

Ahogy írtam, a 412-es számmal ellátott csodával is meggyűlt a bajom, de múltkor tapasztaltam, az Ikarus tágas, kényelmes emberszerű belteret álmodott meg bele. Persze nem normális emberi léptékkel nézve, hanem a Van Hoolhoz viszonyítva. Az ormótlan, buta külsejű holland buszt láthatóan olyasvalaki tervezte, aki utoljára talán iskolás korában utazott tömegközlekedéssel. A Van Hool-ban ugyanis egy alapvető dologra nem gondoltak: hogy ezen emberek fognak le-és fölszállni. A fölszállás még csak-csak, de aki csúcsidőben le is akar jutni róla, annak komoly stratégiai programokat kell az agyában lefuttatnia. Nem mindegy ugyanis, hogy mennyit utazik például. Hova álljon az a bűnös, aki csak két megállót akar menni? Az ajtó mellett nincs hely. Ha beljebb megy, akkor viszont nem biztos, hogy kijut időben. Leüljön-e, aki hosszabbra tervezi, de nem a végállomásig? Ha nem ül le, akkor hozzádörgölőzheti magát a lakosság teljes reprezentatív mintájához. Ha viszont leül, akkor sem mindegy, melyik ülést nézi ki magának. Tegyük föl, van választék! Ha távolra ül az ajtótól, akkor egy darabig megússza a nem önkéntes összeborulást a többi utassal, de a végén kamatostul begyűjtheti a spontán baráti gesztusokat. Ha egyátalán át tudja magát verekedni a tömegen. (Ugye, BKV-buszon csak akkor nincs tömeg, ha azt megy vizsgálni valaki, hogy a járatra szükség van-e.)

Apropó ülések! Erős anális fixáltság nehezíthette meg a dolgát a tervezőnek, mert az ember akarva - akaratlan minden úton kisebb - nagyobb benomásokat szerez az alfelén. Ennek fő oka az a teljesen értelmetlen kapaszkodó - karfa, mely minden ülésen megakadályozza azt a minimális kényelmet is, amely a tömegközlekedés eleve kellemetlen közegében elképzelhető.
Arról nem beszélve, hogy még az olyan testi érintkezésektől erősen idegenkedő embernek, mint nekem is, kedvem lenne egy idő után átkarolni idegen utastársamat, mert azért úgy kényelmesebb. Ha holland barátaink csak egyszer felülnek remekművükre, talán kibukott volna ez a dolog. Az ülőfelület sem sokkal jobb: egy ronda, merev műanyagra ráhúztak valami pamutot, ficeregni úgysincs nagyon hely.

Nem mondom, hogy a Van Hool jó lenne, ha... mert semmilyen körülmények közé nem való. A rossz belső elrendezés és az ülések kényelmetlensége mellett sikerült beletenni egy olyan leszállásjelző-hangot, hogy első alkalommal ijedtemben majdnem ugrottam egyet.

Hogy a dél-pestiek öröme teljes legyen, a másik két vonal, ahová Van Hoolt helyeztek: az erzsébetieket a Boráros térre vivő 23-asra, amely csúcsjárat, és állandóan lógnak róla az emberek, de legalább hosszú; illetve a 66-os, vagyis a Soroksár Cityből a Határ útra, a metróhoz menő busz, szintén rengeteg utassal.

Nem tudom, kinek és miért volt jó, hogy ebből a vacakból rögtön be is szerzett a BKV 32 darabot, de ez megint jellemző megoldása volt az (ki)öregedő buszok folyamatos pótlására is. Mert ezzel a busszal - akár a gyakran leégő 412-sel - is csak gond lesz, és amíg ezeket bütykölik, addig persze a régi Ikarusok még ezeket is helyettesíthetik.

Köszönjük, nem kérjük!