Gondolom, már más oldalát is fúrta, mi lehet az a termék/ szolgáltatás/ ügy, amelyhez még egy olyan színészkirálynő is adja a nevét, mint Hernádi Judit. Mert egy-két hete van egy tévéreklám, amelyben a színésznő elmondja, ő bizony nem reklámozna semmit. Kivéve, ha igazat mondhat.

Gondolkodtam is rajta, hogy vajon, miről lehet szó. Először azt gondoltam, valamilyen társadalmi célú hirdetés lesz ez, viszont a normál reklámok között adták. Akkor talán egy baráti zenész koncertjére invitál Hernádi, esetleg olyan kampánynak lett az arca, mint Szily Nóráék a Dove-val. (Ahol, ugye, a termék marketingje az átlagos női szépség hirdetésének hátterében zajlik.)

De ma reggelre kiderült, végig rossz nyomon jártam. Hernádi Judit egy egészségesnek mondott margarint reklámoz.

Elnézést, de szerintem ez így vérciki.

Semmi bajom ugyanis azzal, ha egy ismert színész nemcsak Thália felkent papjaként vagy papnőjeként lebeg fél méterrel a föld felett (és siránkozik, hogy milyen nehéz ma színésznek lenni), hanem igenis kamatoztatja kicsit a kiérdemelt hírnevét. Bár tény, hogy minél ismertebb (és gazdagabb) az illető, annál kevésbé érzi indokoltnak az ember a döntést.

Főleg azért nem, mert amennyire látom, nem sokat változtat egy-egy ilyen szereplés az illető megítélésén. Akik szerették, azok nem fordulnak el általában, akik meg nem, úgysem számítanak.

De azért az arcpirító, ha valaki azzal kezd reklámozni egy terméket, hogy a reklámot alapvetően lenézi. És mit reklámoz? Margarint! Jó, hogy nem wc-papírt!

Ki tudja, miért, de az ilyen mindennapos termékek a reklám-presztizse eléggé alacsony, innen már csak egy lépés a Szerencsekerék mosolylady-jéből médiamogullá avanzsáló Prokopp Dóra örökbecsű bon mot-ja, miszerint van az a pénz, amiért az embernek korpásodik a haja.

A felcsigázó képsorokban kulcsszó az igazság. Mert ez a nagy kegy, hogy a művésznő mégis hajlandó mély hangján egy termék nevét elbúgni, jó ügyért gyakorlódik. A margarin gyártója külföldön is azt a marketingstratégiát választotta, hogy aggódni látszik fogyasztói egészségéért. A mostani kampányban Hernádi Judit lett a koleszterin-ellenes hadjárat főalakja Magyarországon.

Elég vicces ez a szemüveges, megfontolt üzletasszonyos imidzs, hiszen Hernádit nem ilyennek ismeri a közönség. Sokkal inkább úgy néz ki ebben a szpotban, mint ahogy az ún. reklámszakember elképzeli, mit gondol az egyszerű magyar tv-néző a hitelességről. Kb. annyira hihető, mint a Romy és Michelle-ben a két címszereplő, a két az életben nem sokra jutó barátnő menő bizniszwumenként akarja lenyűgözni egykori osztálytársait, és ezt konzervatív szabású kiskosztümökkel akarják elérni. Fontos (lenne), hogy Hernádi önmaga legyen, mert a koncepciónak (vagyis, hogy Hernádi Judit túl jó ahhoz, hogy holmi reklámokban vegyen részt, de ez a margarin annyira jó (és egészséges), hogy vele kivételt tesz) egyedül így lenne értelme. Az már más kérdés, hogy mennyire szimpatikus ez a nagyképűség. Az nem járja, hogy a marketniges kigondol egy szerepet a színésznőnek, és ő a saját neve alatt ezt eljátssza. (Még akkor sem, ha az egész nem tűnik annyira kamunak, mint amekkora. Hernádi értelemszerűen profi színész, ez neki meg sem kottyan.)

Szóval, ha nagyon nagyvonalúak vagyunk, akkor akár azt is mondhatnánk, Hernádit színészi munkáért fizeti a margarinos cég. A szerep ráadásul komplex: Hernádi Juditot kell eljátszani, amint a reklámozástól kissé undorodva rátalál egy termékre (ill. egymásra találnak), aminek azért mégis veri kicsit a tamtamot. Mindezt a magyar lakosság legendásan magas koleszterinszintjének lenyomása érdekében...

Jó. Azért ez még mindig sokkal jobban áll neki, mintha castingolt gyerekeknek készítene uzsit a reggeli napsütésben fürdő álomkonyhában.

De ez így sem Hernádi Judit, és személyes hitelessége ebben a környezetben megszűnik. Vagyis az, amit ez a reklám üzenni kíván (a Vedd meg! -en kívül persze), elveszett. A reklám tehát rossz.

Amúgy meg együnk vajat:

http://malackaraj.blog.hu/2009/07/07/a_vajat_vegyek_ne_a_margarint