Megint volt egy vihar, megint okozott károkat.

Igaz, egy héttel előre lehetett tudni, hogy jön, és kivételesen tényleg akkor jött és olyan volt, mint mondták.
De a magyar embert ez nem érdekli. Őt nem olyan fából faragták, hogy majd egy kis szél miatt kijön a Balatonból. Majd, ha tényleg fúj, akkor ő eldönti, hogy megszakítja-e a jól megérdemelt nyaralást.

Ugyanez vonatkozik a házára is. Az eszem megáll attól, hogy mindig, automatikusan lökik a pénzt azoknak, akik nincsenek biztosítva. Legalább egy kis dorgálás lenne! Mert persze segíteni kell, elvégre azért van értelme társadalomban, államban élni, hogy ha baj van (elviszi a szél a tetőt pl.), akkor ne legyen az ember teljesen magára utalva. De akkor én, aki az állam atyai gálánsságát végülis finanszírozom, elvárnám, hogy minimum egy kis oktatás legyen, mielőtt a pénzt azonnal és mindenek előtt folyósítják! Legalább annyit mondjanak el, hogy a magántulajdon felelősséggel is jár. Ha valakinek háza van, az gondoskodjék a biztonságáról. Ha a természet erői ellen nincs is 100%-os védelem, legalább kártérítésre van lehetőség. Ennek módja pedig az, hogy a háztulajdonos szépen elmegy a biztosítóhoz, és fizet neki.

Az öntudatos, érett gondolkodású ember ezt teszi, nem pedig reménykedik, hogy nem lesz semmi baj. Aztán, ha mégis, tartja a markát. Az állam meg fizessen neki, mert, ugye, mint annyi minden ebben az országban, ez is természetesen jár.

Persze nem mindenkinek, csak annak, aki - felelőtlenül - nem készült föl az esetleges bajra. Megint az jár rosszul, aki rendesen viselkedett, aki betartotta a szabályokat. Mert akinek volt biztosítása, annak fizet a biztosító, de ez is a biztosítás értelme. Ezért a szolgáltatásért az ügyfél ugyanis fizetett. Könnyen előfordulhat, hogy egy életen át.

De Magyarországon másképpen van. A biztosítók be is zárhatnak ilyen konkurencia mellett. Melyik biztosító vállalná azt, hogy valaki semmit sem fizet be, de ha kár éri, akkor fizetni kell. Automatikusan.

Illetve ez így nem igaz! Méghogy semmit sem fizettek ezért! Természetesen nem a semmiből húzzák elő azt a pénzt, hanem az állami közösből. Ahová azok is befizetik az adóikat, akik felelősen gondolkodva saját magukról, a saját zsebükből külön gondoskodnak.

Szóval, aki biztosítást köt, az nem csupán azért kerül hátrányos helyzetbe, mert olyanért fizet, amit ezek szerint az állam is megad. Hanem azért is, mert a haszonélvezők megsegítésébe is - noha nem önként - beszállhattak.

Nem azt mondom, hogy ne segítsen az állam a bajba jutottakon. Épp elég "büntetés", ami történik, abban a helyzetben nem is lehet mérlegelni. De - mint biztosított és adófizető - elvárnám, hogy legalább elmagyarázzák, miért van erre szükség.

Az álomvilágomban persze kölcsönök képe lebeg. Vagyis mindenkinek segítőkezet, csak apránként visszaszedik.
Ha valaki többszörösen él (vissza) a társadalom jóindulatával, és továbbra sem köt biztosítást, annál be lehet építeni valami kamatocskát is.
Az ötlet azért nem annyira szívtelen, mint első látásra tűnik. A valódi biztosítók is plusz költségként számítják föl, ha valaki nagyobb kockázatot vállal.
Ha valaki ingyenbiztosítónak nézi szegény, kifosztott államunkat, az legalább egy kicsit érezze, mit is jelent ez a jogviszony.

Ha az állam atyáskodik (ami néha tényleg a dolga), akkor neveljen is, ne csak zsebpénzt osztogasson!