Eszembe jutott, mi lett volna, ha a rendőrség békén hagyja a fűben kuporgó ex-gárdásokat és barátaikat. Hadd üldögéljenek, elvégre nem zavarnak azzal senkit.

Mi lett volna, ha a rendőrség egyszerűen nem csinál semmit kivételesen, csak álldogál körülöttük?

Valószínűleg ez lett volna a megfelelő megoldás. Mert pár fűben ülő idiótának nincs hírértéke, márpedig az ilyen szélsőséges pártok ebből élnek. Nincsenek beágyazódva a társadalomba, erejük nagy része médiaszerepléseikből származik. Az ilyen happeningekre feltétlenül szükségük van, a média pedig nagy örömmel asszisztál.

De ha csak ott üldögélnek a tsz-elnökös egyenruhájukban, akkor maximum azzal a hírrel versenyezhetnek a híradók végén, hogy Michael Jackson másodunokatestvérének a barátjának a szomszédja hallotta a kutyáját felvonyítani, amikor a popkirály szíve végleg megállt. Érdektelen, vacak álhír lesznek, melyet a közönség is a helyén kezel.

Ha csak zsidózni kezdenek, az ma már kevés. Még a hétfő esti Újságíróklub sem szólja meg őket, mert nyaralnak éppen az öregurak. Sajnos eljutottunk oda, hogy egy szimpla zsidózásra ma már szinte senki sem kapja föl a fejét. Nazi business as usual. A dicsőség, hogy ez így alakult, megoszlik a túlérzékenyek és a túlérzéketlenek között. Ma már teljesen mindegy, hogyan, a végeredményt látjuk csak.

Ha a rendőrség erre is csak kiemelt volna pár hangoskodót, de nem kezd bele a szokásos terelő kutya - akcióba, akkor még mindig alacsony lenne a hírérték. A rendőrség vezetne viszont az örökrangadón, hiszen egyelőre pár szúrós tekintettel lehetne őket vádolni.

Az ex-gárdának drasztikusabb eszközökhöz kellett volna nyúlnia, és más fény vetül a rendőrségre, ha csak békés majdnem-fasisztákat toloncol ki a térről, mintha az agresszív és veszélyes csürhét, akik ész nélkül rombolnak.
Gyurcsány lemondatását sem saját pártja vagy a Fidesz ultimátumai tolták ki megdöbbentően hosszú időre, hanem a tv-ostrom huligánjai. Azon a gyászos estén nem pusztán az erőszak szabadult el, de egyúttal Gyurcsány Ferenc is megmenekült az igazi következmények elől. Mert onnantól kezdve csak a vandálokra kellett utalni: vagy ezek vagy mi. Valójában ezek az alakok akadályoztak meg mindenféle előrehozott választást.

Ezzel sarokba lehetett volna az ex-gárdistákat és szimpatizánsaikat szorítani. Választhattak volna a lényegtelen és hatástalan ülődemonstráció és a látványos, de kockázatos megítélésű balhézás között.

De eddig nem jutott el a dolog, mert a rendőrség pontosan azt tette, ami a manapság sajnos politikai tényezővé vált csürhének a legjobb: közbelépett. Morvai Krisztina is abból kovácsolt magának sajátos karriert a széljobbon (jópár fideszes elismerését is kivívva), hogy a rendőri intézkedések jogtalanságait firtatta. Vagyis ha a rendőrség vízágyúzik és könnygázt vet be, Morvai elemében van. Ez az ő terepe, innentől kezdve mindegy, hogy mi történik valójában. Ha van pár kép, ahol a rendőr nem mosolyog a békés, üveget elhajítani kívánó forradalmárra, már jogtiprásról lehet vinnyogni a tévékben. Minél rosszabb, annál jobb. A Hír TV üdvöskéjének, Losonczi Katának is csak a csalódott dögkeselyű szerepe jutott: senki sem sérült meg igazán. Igaz magyar verve jó! És a kuruc hősök dicsőségcsarnokában is újabb arcok jelennek meg.

Mert a magyar rendpárti arról ismerszik meg, hogy a törvény és a jogerős ítélet az mindenki más részére kötelező, a kurucokra nézve opcionális. Aki magyar, tőlünk tart...

A rendőrség ismételten felült a provokációnak, ahelyett, hogy csapdát állított volna. Csak passzívnak kellett volna maradnia: tessék, itt a nagy gyülekezési és szólásszabadságotok, kezdjetek vele, amit tudtok! Hamar kiderült volna, hogy erről a saját jogait kifogástalanul ismerő bandáról hamar leolvadt volna a civilizált máz.

Vagy csendben meglapultak volna a fűben, mint az a szintén barna valami. Az engem meg nem zavart volna. Pláne, hogy most nem tudna miről rikácsolni az a tébolyult asszonyság sem.

Mindenki jól járt volna, ha a rendőrség hagyja az árpád-sávos pikniket, és csak akkor lép közbe, amikor már egyértelmű, nem ők kezdték.