Régen voltam olyan jó értelemben izgatott, mint tegnap este. Testvéremnek köszönhetően eljutottam végre a Művészetek Palotájának Bartók Béla Hangversenytermébe egy könnyed nyáresti koncertre.

A műsor alapvetően igazi klasszikusokból állt: Haydn, Schubert és Vivaldi. Továbbá "becsempésztek" egy kortárs, magyar művet is, Tóth Péter Lorca sanzonjait. Nem ismertük ezt a friss ciklust (2008-ban született meg), úgyhogy volt benne némi rizikó, hogy valami olyat is hallunk, ami nem nyeri el túlzottan a tetszésünket, de szerencsére a mai darab is megállta a helyét. Sőt, kifejezetten kellemes színt vitt az amúgy is nagyon színvonalas előadásba. A szerző maga is megjelent a színpadon, hogy megérdemelt tapsot kiélvezhesse. Tényleg ajánlani tudom. Nekem Bernstein jutott eszembe egyébként. Ami talán tárgyi tévedés, de legalábbis őszinte asszociáció.

A koncert főszereplője a világhírű, magyar hegedűművész, Baráti Kristóf volt. Kedvesen szerény embernek tűnt. Nagyon tetszett játékában a sajátos koncentráció. Én mint hangszeren nem igazán játszó ember azt szoktam figyelni komolyzenei előadásokon, mennyire "száll el" a művész. Baráti sokszor csukott szemmel (ám fölösleges manírok nélkül) játszotta a legnehezebb filigrántechnikát igénylő futamokat, de végig jelen volt, ez kétségtelen. És ez tetszett.

A zenekar is elég híres, a Budapesti Vonósok. Ők voltak a kétrészes koncert házigazdái. Az első részben a Haydn C-dúr szimfónia alatt kiegészültek fuvósokkal és egy üstdobossal is. Utána a fülledt, "porszagú" (ez Lorca szava, és remek leírás a hőségre) és szenvedélyes Lorca-verseket éneklő Iván Ildikót kísérték. Személyes megjegyzésem: az énekesnő szenzációsan nézett ki. Mint egy istennő. Másik személyes megjegyzésem: a gitárról szóló dal (Így nevezik?) hihetetlenül hangulatos. Milyen más volt ez a pizzicato, mint a műsor második felében a Vivaldi közben! Szeretem az ilyen horizont-tágító élményeket.
Végül pedig Schubert c-moll vonósnégyes tételének vonószenekari átirata hangzott el, amely nagyon megtetszett a testvéremnek.

A második részben lépett színpadra a fiatal Baráti Kristóf. Vivaldi: A négy évszak, hiszen ez a Budapesti Vonósok tavaszköszöntő hangversenye volt. Kell-e ennél többet mondani? Amúgy a jegy öcsém ajándéka volt anyukánk áprilisi születésnapjára. Én meg mint pióca, rájuktapadtam.

Kiváló este volt. Végre úgy tudtunk elmenni valahova, hogy jól sikerült. A Müpa nagyon jó épület, nagyon ki van találva. Tervezői végiggondolták a felmerülő igényeket: széles folyosók és lépcsők, hogy a kellemes est ne torkolljon tülekedésbe. A lankás, vörösszőnyeges lépcsőn pedig úgy lépdelhet végig az ember, mint valami klasszikus sztár. Az ülőkék az előtérben, az ülések a nézőtéren, a személyzet - mind, mind dicséretet érdemel. Bár nem a Müpáék érdeme, de az sem rossz, hogy mindössze negyedórányira lakunk tőle.
A közönség is nagyon kellemes volt. Egyrészt senki sem volt túlöltözve, egy hangversenyen a zenészeknek kell a legelegánsabbnak lenniük. Másrészt senkit sem láttam, aki ellenszenvesen viselkedett volna. Csoda.

Elhatároztuk, hogy figyelni fogjuk a Müpa műsorát, és gyakori vendégei leszünk, mert nagyon elégedetten távoztunk. Ha valaki szeretné tudni, mit jelent az európaiság jó értelemben, nézzen be a Müpába egy ilyen koncertre, meg fogja érteni.

Részletek: http://www.mupa.hu/programreszletes.jsp?id=K_18291&day=7&year=2009&month=5