2009. május 04. 14:31 - Reckl_Amál

Az önsajnálat és a világfájdalom napja

Javaslom, hogy május 4. mostantól legyen az önsajnálat világnapja! Úgyis mi magyarok szinte kivétel nélkül művészi szinten vagyunk képesek bánkódni saját szomorú sorsunk fölött, miért ne kezdeményezhetnénk mi, hogy ennek a sanyarú érzésnek mától fogva legyen ünnepe.

A javaslat lényege, hogy május 4-én bárki sírva fakadhasson a nyílt utcán, anélkül, hogy megbámulnák, és netalán tán furcsának találnák mások az érzelmek heves kitörését. Kezdeményezzük, hogy akármilyen napra is essen május 4., az a nap mindig feketével (esetleg vastagított feketével) legyen nyomtatva. Ha vasárnap, akkor is.

A hollandok nemcsak a drogliberalizációban járnak élen (hangulatjavítás), de bizony náluk május 4. a halottakra való emlékezés napja. Ez náluk talán nem feltétlenül szomorúság, de az önsajnálat Mekkájában, Budapesten mindig van mit gyászolni. Általában magunkat.

Az ünnepi programba javaslom a Bánk bánt ("Nincs a teremtésben más vesztes, csak én" - a magyar operairodalom egyik legmegrázóbb mondatát is az önsajnálat ihlette.), bármelyik tetszőleges magyar nótát ("Én mindenkiben csalódtam/ Nem sajnált senki..." kezdetű szintén művészi igénnyel fejezi ki az önsajnálat pszichológiai hátterét. Sajnálom magamat, hiszen nem sajnál senki. Logikus.) Szerelmi bánat esetére pedig egy igazi klasszikust, amelyet Karády eleve melankolikusan búgó hangján ismerhettünk meg, de én most egy kicsit frissebb feldolgozását mutatnám be. Íme Keresztes Ildikó és a Hamvadó cigarettavég.

 

Hímsoviniszta embertársaimat szeretném arra emlékeztetni (bár nyilván nagy, fekete, fordított kereszttel jelölték meg a mai napot) hogy ma harminc éve lépett hatalomra Margareth Thatcher, Anglia első női miniszterelnöke.

Békepárti testvéreimnek all over the world üzenem, hogy ma bizony Mónika névnapja van. Ha annak idején Monica Lewinsky nem csábítja el Clintont (nem a mostani külügyminisztert!), akkor tán másképp alakul a történelem, és most békében élhetnénk afganisztáni és iraki testvéreinkkel.

Amíg nem születik erről minimum egy miniszteri rendelet, addig is mindenki nézzen magába, biztos talál okot, amely miatt megeshet a szíve önmagán. Én is így teszek. Napi rendszerességgel.

2 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://recklamal.blog.hu/api/trackback/id/tr461102305

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Ziebi 2009.05.04. 18:23:50

Na igen...nekem ilyen napjaim vannak...amikor még a Nap se úgy süt...magamba zuhanok és mellé esek. De aztán hipp-hopp elmúlik...

abban igazad van hogy sokan szeretik sajnálni magukat...de én valahogy még abba is bele tudok fáradni... :)

Mondhatjuk úgy is hogy: én még ezt SE tudom rendesen csinálni :)

Reckl_Amál · http://recklamal.blog.hu 2009.05.05. 11:03:01

"Mondhatjuk úgy is hogy: én még ezt SE tudom rendesen csinálni :) "

Látom, megértetted az ünnep üzenetét! :)

Az önsajnálat egyébként szerintem teljesen egészséges dolog, de ugye a mérték az ebben is fontos.
süti beállítások módosítása