Hőmérő - tv-kritika, ATV péntek 20:30

Havas Henrik régi - új műsorát az ATV-n követhetik a viták szerelmesei. Már amennyiben szeretik az olyan vitákat, amelyekről az első perctől fogva lehet sejteni a végkifejletet. Önmagában a vendégek kiválasztása már előre fölvázolja, hogy milyen érvek fognak elhangozni, és végül nem is kell csalódni, mindenki eljátssza a rá szabott szerepet.

A Hőmérő azonban nem csupán a beszélő fejek újabb verzióját kínálja, a műsorban (ahogy már a régiben is) a közönségnek is van dolga. A jelenlevő, kb. 40 egyetemista szavaz egy - egy kérdésre. Annyi baj legyen! Véleményük általában egy-egy mondatot húz elő a hivatalos vitázókból, akik aztán folytatják értékes mondanivalójukat. Havast, aki nyilván saját bmi-s hallgatóit parancsolja be a felvételekre, szintén nem izgatja túlontúl az eléggé egysikú nézősereg szavazata, sőt időnként még zavarja is. Dehát ez a koncepció, ettől vannak a "gyűlölet helyett érvek". Pedig - ha eltekintünk attól a nem apró hibától, hogy a műsor előre lejátszottnak tűnik - ez az "újítás" a legkellemetlenebb, legkínosabb az egész műsorban. Nincs rendesen kitalálva, Havasnak is kényelmetlen ez a showman - feladat. Láthatóan fárasztja, untatja, hogy ezzel kell foglalkoznia. Bele is bakizik sokszor. Persze úgy is föl lehet fogni, hogy mivel a jelenlevők majd egyszer vezető riporterek lesznek, már most vizsgáztatja őket figyelemből Furfang tanár úr.

Eddig három adás ment le. Mindhárom témája lerágott csont. Az első adásban a cigányokról beszéltek. Farkas Flórián, az új generációs Léderer Ákos András és valami jogvédő. Jó érzékre utal erről beszélni, a cigánytéma ugyanis most föl van függesztve, mert Bajnaiék azért érdekesebbek. De Havas így le tud vezényelni egy izgalommentes beszélgetést, ahol már a műsor közepén összeért a társaság lelke, akkora volt a tolerancia. Egyébként meg ment a szokásos: Farkas Flórián eldörmögte, hogy milyen nehéz. A jogvédők és Léderer akadékoskodtak, a szavakon lovagoltak. A közönség pedig annyira nem volt lelkes a nagy toleranciában, mint amit Havas példaértékűnek szánt volna, következő hétfőn biztos mentek is az egyesek a leckekönyvekbe. (Humoros volt, ahogy Havas idomítani próbálta a számára lényegtelen tömeget, legyen őszinte, nem fog kiderülni, ki mire szavazott. Egyrészt miért is derülne ki? Másrészt, ha kiderül, akkor mi van? Számonkérés?)

A második adást nem néztem végig, mert a nagycsaládosokról és általában a családról volt szó. Volt valami nő a NOÉ-tól - kivételesen nem a népmesehősnek öltözött főapa nyilatkoztatta ki független fideszesi véleményét. Ez az alelnöknő arról kezdett siránkozni, hogy a nagycsaládosok 60%-a szegény. Hát kérem, én azt gondolom, hogy mindenki annyi gyereket vállaljon, amennyit el bír tartani. Az nagyon nem járja, hogy valaki csak szüli a gyerekeket, aztán tartja a markát. Szóval ez rögtön felidegesített, nem rongáltam magam vele tovább, elkapcsoltam. Ezt persze illetlenség lett volna fölvetni, Havast nem azért szerződtették, hogy nyugdíjas néniket zaklasson föl akárcsak logikus kérdésekkel.

A tegnapit, ami eddig egyébként a legnézhetőbb volt, viszont végignéztem. A magyarok befogadóképességéről szólt. Az egyik oldalon Schmidt Mária történész és Szekeres Pál olimpiai - paralimpiai bajnok, a másik oldalon Mr. Piréz, Sík Endre szociológus és a Helsinki Bizottságtól valaki álltak. Mindannyian normálisak voltak, nem is mondtak hülyeségeket, bár a nagy döbbenettől tegnap sem esett le az állam. Havas és tanítványai viszont igazán kimehettek volna egy kávéra a büfébe, mert nemcsak feleslegesek voltak, hanem egyenesen zavaróak. A feltett kérdések egyszerűen nem voltak relevánsak. Például amikor a kettős állampolgárságról szóló szavazásról beszéltek a vendégek, akkor a sportolók - Janics Natasa - honosításának a firtatása egyszerűen nem vág a témába. Ki ne ölelne egy jófej olimpiai bajnokot a magyar kebelre? Nem a kimagasló teljesítményű, elfogadott emberek látványos, de csalóka fogadtatása az igazi kérdés, hanem az, hogy mi magyarok megférünk-e más nemzetek egyszerű tagjaival. A bevándorlók általában nem olimpiai bajnokok, és a bánásmód is más velük szemben. Ez hülye bulvárelitizmus volt Havas részéről, semmi több. Az meg szinte csak mellékes, hogy Janics Natasa horvát, és nem határontúli magyar. Havas egyszerűen nem is figyelt, így nem is értette, miről beszélnek a műsorában, úgy tűnik.

A műsor nem reménytelen, de ahhoz le kell cserélni Havast, hogy élvezetes legyen. Továbbá a szerkesztők ügyeljenek az érdekesebb témaválasztásra, ill.  - ha már ezek az aktualitások - az érdekesebb körbejárásra. Érdekes, hogy Havas a bulvárban tett most már hosszú távú kirándulásai után képtelen a közéleti műfajba rendesen visszarendeződnie. Persze nyilván Magyarország két legócskább nőjével készült könyve után elszokott az intelligens diskurzustól, de azért megerőltethetné magát. Pedig a beszélgetései a Story tv-n nem rosszak. Úgy látszik, a celebbulvár egyirányú út. Ha valamit tényleg komolyan kell venni, az már nem megy Havasnak.

Értékelés: 5/10