A véletlen hozta úgy, hogy egymás után két echte magyar kajáldáról esik szó. Az egyik a Gianni féle műsorban, a másik viszont Pötyi mamánál, amelyhez ma volt balszerencsém.

Pötyi mama legfőbb sajátossága, hogy külvárosi étteremhez képest elég magasak az árai. Mégis visszatértünk, mert a konyhája nem rossz. És - ezért maradtunk kellemetlenségek ellenére hűséges - ők csinálják a legjobb brownie-t.

Sajnos azonban a ma tapasztaltak után - brownie ide vagy oda - nem hívjuk többet a számukat. Ilyen vacak szolgáltatás még Magyarországon sem gyakori.

Ma kivettem első szabadnapomat, mivel testvérem is itthon volt, kitaláltuk, Pötyi mamától rendelünk kaját és brownie-t. Sok dolog szólt mellette: kivételesen egész korán megkaptam az ebédjegyemet, 14 és 17 óra között van a happy hour, vagyis 10 % kedvezmény stb. A netről kinéztük a kajákat, és felhívtam a számot.

Negyed háromkor ötödik csörgésre vették föl. (Jellemző, hogy már arra gyanakodtam, rossz számokat ütöttem be.) Egy fáradt női hang jelentkezett. Mondtam, rendelni szeretnék. Telefonszám alapján azonosítottak, de előtte még - öcsém javaslatára, nekem eszembe sem jutott volna - rákérdeztem, ugye elfogadnak olyan ebédjegyet, ami nekem van. Igen - ez van a honlapon is - de nem 2 és 5 között... Micsoda marhaság ez? Rá is kérdeztem, nem lehetne-e kp és ebédjegy kombinációjűával fizetni. Nem, hangzott a válasz, az úgy már túl sok kedvezmény lenne... Menjen a fenébe a zsugori vendég a 'csába, ha itt azt képzeli, hogy rajtunk fog spórolni!

Túllendültem rajta. Mondtam a rendelést. Egyszerű dolgot szerettem volna, rokfortos jércecsíkokat. De sajnos lekerült az étlapról. A hölgy megkérdezte, milyen étlapot nézünk. Mondtam, azt, ami a neten fönt van. Ja, hát az új étlap még nincs fönn!
Édesanyám, honnan a fűzfán fütyülő rézangyalából kéne tudnom, hogy a netesnél van aktuálisabb étlap is? (Egyébként az online változat 2008. októberétől volt érvényes, vagyis nem volt sejthető, hogy radikálisan megváltozott azóta, nem volt az olyan régen.) Negyedik nekifutásra találtunk valamit, ami rajta volt. Biztosra mentek Pötyi mamánál. Ahogy sejtem, a rántott hús különböző változatai maradtak az új étlapon. Én meg itt Soroksárról rákragus gnocchit akarok... Rántott hús - az kell a dolgozónak! Még a végén a gyáli pizzéria Béla bácsijának lesz igaza. Itt erre van igény. (Mert a hölgy megjegyezte, nem érti, hogy ezt a tételt miért húzták ki, ezt vitték.) Szóval végül kaptam egy pulykamellett brokkilival és sajtmártással, egész jó volt, de nem kiemelkedő.

Még valamit? - próbált megszabadulni tőlem, a kellemetlenkedő vendégtől, a telefonoskisasszony. Két brownie-t kértem. De sajnos még nem volt kész. Nem azt mondta a csaj, hogy ugrunk, csináljuk, és fogadják el ajándékba a kellemetlenségekért. (Na jó, utóbbit tudjuk be sci-fi munkásságomnak.) Azt merészelte fáradt nevetés közben mondani ez a nő, hogy nincs még kész. Rubintos virágszálam, négy tetves órája nyitva vagytok! Mikorra lesz kész? Itt a rendelés, tessék hozzálátni!

A beszélgetés végén sem azt nem mondta meg a hölgy, mikor érkezik az étel, sem azt, mennyibe fog kerülni. Ezek kötelező dolgok lennének, de őszintén szólva már annak örültem, hogy a testvérem pizzájára tényleg nem tettek kukoricát.

Megint bebizonyosodott, hogy a magyar vendéglős nem abból él, hogy kiszolgálja a vendégeket. Leszarja az igényeiket. A vendég alkalmazkodjon a kajáldáshoz, gondolatolvasással tudja kívülről az étlapot, lehetőleg olyat válasszon, amit van kedvük és idejük megcsinálni, és még fizessen is érte - persze húsos jattal. Utólag kérek elnézést a zavarásért! Többet nem fordul elő!