A kormányzat újabb szakmai bakot lőtt. A február 1-től bevezetett kötelező napi standolást a vendéglátóipar nagy ellenérzéssel fogadta. Bár az nyilvánvaló, hogy a magyar vendéglősök nem a szorgalmukról, vagy a nagy precizitásukról híresek, nyilvánvaló, hogy a napi töltögetés felesleges macera. A VPOP harcolta ki magának a rendeletet azzal a szándékkal, hogy a szeszes italok hamisítását valamelyest visszafogja.
Nyilván voltak olyan kocsmárosok is, akiknek pont ezért fájt az új előírás. Mindenesetre a lobbijuknak sikerült elérni, hogy ötpárti egyezség szülessen ebben a nagyon sarkalatos kérdésben, és így vasárnaptól havonta kell a procedúrát végigcsinálni.

Két megjegyzés: egyrészt megint hülyét csinált magából a kormány. Megint úgy hoztak meg egy döntést, hogy csak az adott szakma véleményét nem kérték ki. Amikor a kérdés nagy nyilvánosságot kapott, akkor pedig visszakoztak.

Másrészt nem semmi lobbistái vannak a szesz-árúsítóknak. Ebben az országban, ahol évek óta semmi sem történik, egy hónap alatt visszavonatni egy rendeletet, amelyhez még a hónap elején is nagyon ragaszkodtak, nem kis eredmény. Persze nem volt nehéz erről meggyőzni a pártokat. Az agresszív családtagok távoltartásáról nem sikerült ilyen egyszerűen megállapodni például. Én annyira szeretnék távolmaradni az igazságtalan előítéletektől, de sajnos látszik, hogy a kormányban több az alkoholizmusra hajlamos férfi, mint a kiszolgáltatott helyzetű nő.