Steiner Kristóf apját nem zavarja gyermeke homoszexualitása.

http://velvet.hu/blogok/gumicukor/2009/02/19/steiner_kristof_apjat_sose_zavarta_hogy_fia_meleg/

Teljesen igaza van annak, aki azt mondja, hogy ez érdektelen. Egy normális világban annak is kellene lennie.

Nem akarom újra kifejteni a véleményemet a homofóbiáról, már pár hete alaposan megtettem.

Sokkal inkább elmerengek azon, micsoda világban élünk. Lehet, hogy ebben is kilógok a sorból, de azt hiszem, az igazi erkölcs szerint nem az számít, hogy az embernek milyen a gyereke, hanem önmagában a tény, hogy az az ember a gyereke. Kutya kötelessége szeretni, törődni vele, akkor is, ha más, mint ahogyan elképzelték.

Ha egyszercsak kiderülne a gyerekemről, hogy meleg, egyetlen aggályom lenne. Hogy szegénynek mennyire nehéz élete lenne eközött a sok ostoba, a fene sem tudja, mire irigy, gonosz ember között. Hogy szegény állandóan az elé a döntés elé lenne állítva, hogy fölvállalhatja önmagát, vagy vajon alakoskodnia kell, mert az ún. normális többség folyton bántaná olyanért, amiről nem tehet. Sajnálnám, hogy bár ártatlan, de teljesen normális, átlagos életet nem élhet, mert hiába csinál mindent helyesen, de legalábbis annyira helyesen, amennyire hetero társai, más emberek, idegen emberek nem engedik.

Én is utálom a meleg büszkeség napján tartott puccparádét. Mindennek megvan a maga helye. Ebben az országban az emberek jelentős része száz évvel ezelőtti erkölcsi mércével mér másokat (magát ritkábban), az ilyen felvonulások csak hergelik ezeket a sajnos nagy létszámú bunkókat. Ezért visszafelé sülnek el.
De azt értem, hogy miről szól ez Amerikában vagy Nyugat-Európában. Nem arra büszkék ezek az emberek, hogy melegek, aki közülük így érez, szintén ostoba. Hanem arra, hogy eldöntötték, ők bizony mostantól vállalják önmagukat. Felhagynak a megalázó hazudozással. És így már érthető, mire irigy a sok tökkelütött. Az emberi lét egyik csúcspontja az önazonosság, amikor az lehetek, aki tényleg vagyok. Ezt kevesen engedik meg maguknak. Mert a másság legnagyobb üldözői pontosan tudják, mennyire fáj a másiknak a szemétkedés. Ezért nem mer bátran kiállni maga mellett, ezért vonyít inkább a gyávák kényelmes kórusában.

Persze az idegen ember, pláne, ha celeb, nem fáj annyira senkinek. De ha valaki a saját gyerekét sem fogadja el - és ennél tragikusabb dolgot nem nagyon tudok elképzelni, és mégis megtörténik nap mint nap - az számomra felfoghatatlan, és végtelen taszító, emberhez nem méltó viselkedés.

Szóval Steiner Kristóf édesapja előtt le a kalappal, akkor is, ha ennek kellene a természetesnek lennie. Kristófnak könnyű.

Bár a hozzászólásokat a Velveten végigolvasva - remélem, Kristóf nem kattint oda -  nem vagyok benne biztos. Neki könnyű?