Kedves Hernádi Judit!

Szomorúan és kissé felháborodva hallgattam tegnap kifejtett véleményét a képviselők vagyonnyilatkozata kapcsán.

Ön szerint mindenki csal ebben az országban. Az emberek rákényszerülnek, mert másképp ellehetetlenednek.

Ennek illusztrálására Ön, a sokak által jogosan kedvelt, és ezáltal példamutató színésznő, bevallotta, hogy Ön sem kivétel. Ön is kénytelen volt egyszemélyes céget alapítani, és - feltételezhetően - a színházakkal, produceri irodákkal munkaszerződés helyett megbízási szerződést kötni. Nagyon sok munkatársa tesz így, mert az adózás kedvezőbb. Bizonyítani természetesen nem tudom, hogyan is tudnám, de nekem úgy tűnt, Önnel is előfordult már, hogy csalt egy kicsit. Annak alapján, amit tegnap egyfajta magyarázatként mondott, ez derül ki.

Kissé szubjektívan megjegyezném, kissé furcsa nekem ez a szemléletmód. Ezek szerint az adócsalás bocsánatos bűn, és az ember saját anyagi helyzetének javítása érdekében megteheti.

Ön - és ebben kollégái sem mondtak Önnek ellent - úgy gondolja, a képviselők által évente vagyonnyilatkozat címen előadott kutyakomédiára sincs szükség, hiszen - magunkból kiindulva - tudjuk, hogy zajlanak ezek a dolgok. Abban egyet is értünk, hogy erre tényleg nincs szükség. Ebben a formában valóban nem alkalmas a tisztánlátásra a vagyonbevallás. Sokkal többet mondana, ha a képviselők inkább az APEH-nak beadott adóbevallásukat hoznák kötelező jelleggel nyilvánosságra.

Levelem célja viszont nem is ez. Sokkal inkább - ahogy végső soron utaltam is rá - a szemlélet. Azt hiszem egyébként, ezzel amúgy is a legjobb helyre fordulok. Mert az Önnek sem áll módjában, hogy változtasson a képviselőket érintő jogszabályokon. Viszont Önnek van közönsége, akik nagyrészt hallgatnak Önre. Ha Ön azt képviselné, hogy márpedig az adót be kell fizetni, ez az intelligens, jogkövető állampolgár egyik alapvető kötelezettsége, akkor talán hangyányit javulna szerencsétlen, eladósodott államunk helyzete. Naiv vagyok, tudom, de legalább elméletben amellett kéne az olyan fontos, a médiában gyakran megszólaló embereknek kampányolniuk, hogy adózni muszáj.

Azon a jogon vetem föl ezt, hogy én nem vagyok, nem voltam sosem adócsaló. Nem csak azért, mert erkölcsös ember vagyok, hanem mert nincs is rá lehetőségem. Alkalmazott vagyok - az adómat, járulékaimat a munkáltatóm minden fizetés alkalmával levonja a bruttó fizetésemből. Ha akarnék, sem tudnék adót csalni. Jelenleg Magyarországon az az igazságtalan helyzet áll fönn, hogy mi, ún. bérből és fizetésből élő kisebbség tartjuk el és fönn az egész országot. Eddig sem volt mindez könnyű, de ha lehet hinni a híreknek, akkor egyre nehezebb lesz. Egyébként is, de különösen ezekben a válságos időkben, amikor minden forint számít, elvárom mindenkitől, hogy ezt a kötelességét teljesítse. Így Öntől is. De ha másképp nem működik, kénytelen valahogyan mégis trükközni, akkor legalább ne legalizálja a dolgot azzal, hogy elbagatellizálja a kérdést. És legalább egy kicsit szégyellje magát, miközben ezt teszi.

Köszönöm figyelmét!

Üdvözlettel:

Reckl Amál