A mai bejegyzés a kiegyensúlyozottság nevében íródik.

A Heti Hetest és az Echo tv elemzőműsorait egyaránt nézem, igazán egyik sem tetszik, mert untat az örökös részrehajlás, a szokásos gondolat-patronok puffogtatása.

Egyformán szellemtelennek, beszűkültnek és ellenszenvesnek tartom mindkét kompánia fő-ideológusait, Farkasházy Tivadart és Tóth Gy. Lászlót. Annyi talán a különbség, hogy Tóth Gy. ki is nevezték főnöknek (programigazgatónak), míg Farkasházy önkényesen bitorolja a hét nagyágyú vezérürüjének pozícióját.

Tóth Gy. László korábban a péntek esti, Bayer-féle Korrektúrát tette nézhetetlenné a időnként vállalhatatlanság határát súroló, de majdnem mindig végtelenül buta hozzászólásaival. A 2009-es év egyik első öröme volt, hogy abban a műsorban már nem nagyon szerepel. (Korai volt az a kis halvány, pislákoló remény, hogy hülyementes lesz a műsor. Tóth Gy. helyére beült a legendás rádiós, Kondor Katalin, akiről eddig csak annyit tudtam, hogy fideszékkel cseresznyézik egy tálból, amióta az Echo egyik vadonatúj arca lett, az is nyilvánvaló, hogy szegény nem túl okos. Újraélesztette például a karvalytőke kifejezést, ami torgyáni szint, vagyis igényes jobboldalinak kerülnie kellene.)

Cserébe Tóth Gy. a csütörtöki főműsordiőben kapott politikai - közéleti talk show-t, mely a nagyon találó Képtelenségek címet viseli.

Tegnap nagyon hosszan idézték a Heti Hetes egyik korábbi adását, ahol egyébként elég gyengén azon élcelődtek a résztvevők - természetesen a túlművelt Farkasházy vezénylete alatt -  hogy a magyar történelemben sem minden úgy zajlott, ahogy azt az iskolában tanítják. Semmi különös nem volt ez, a szokásos közhelyek a mohácsi vész kifejezés túlzott drámaiságáról, vagy arról, hogy Petőfi valójában Petrovics (ezzel is bizonyítandó, hogy a legnagyobb magyar költő is valójában délszláv származású) stb.

Ez a langymeleg, semmitmondó és fölösleges elmevillantás mélyen fölháborította Tóth Gy-t és beszélgetőpartnerét, a nem hülyeségével, de rosszhiszeműségével, megkockáztatom gonoszságával kitűnő Boros Bánk Leventét. Volt itt minden, ami a szélsőjobb magyarkodón szem-szájnak ingere: burkolt holokauszt-tagadás, a HH nézőinek le-80-as-iq-sozása, és általában a nemzethalál rémképének emlegetése komor arccal. Szóval ugyanolyan közhelyek, csak éppen a "másik" oldalon.

Érdekes dolog, hogy mennyire utálják ezek egymást, miközben nagyon hasonlítanak: a két kizárólag magát független értelmiséginek tartó, sótlan, saját magától és a saját okosságától, tudásától elszállt öregember. Holott pont azok nem, mint aminek önmagukat látják, és szívesen láttatják. Valójában velejükig elfogultak a kedvenc politikai irányzatuk felé, és hát az okosság is legfeljebb sajátos okoskodás. Mert hiába van valakinek igaza, nem biztos, hogy attól bölcsnek fog tűnni - akárhány éves is - ha ezt folyton hangoztatja. Ahogy a durcáskodás is levesz ezen látszat hatásából.

Én meg maradok kiegyensúlyozott, mert mindkét alakot utálom, és nem szeretném egyiket sem a tv-ben látni.