Ma olyan ritka nap van, amikor két elnöke is van az Egyesült Államoknak. Ma van a hatalomávétel napja.

Obama sztár. Bush sosem volt az. Mert a távozó elnök is volt nagyon népszerű. Amikor az amerikaikban még erősen élt a rettegés 9/11 után, tetszett nekik, ahogy nemzetük vezetője egyből odabasz Afganisztánnak, aztán Iraknak is. De sztárság ez akkor sem volt.

Bush nem sztár típus. Nem olyan a kisugárzása. Obamát meg maguk a sztárok érzik valamiféle felsőbbrendű lénynek. Busht Hollywood ott ütötte, ahol bírta...

Bush családja nem rendelkezik túl sok vonzó tulajdonsággal. Ők már régóta ahhoz az elithez tartoznak, amelyet az amerikai átlagpolgár tisztel, de szeretni nem fog soha. Bushékért nem lehet rajongani, mert semmi mást nem képviselnek, mint a pénzt és a hatalmat.
Obama ezzel szemben maga a megtestesült amerikai álom. Ő egész generációja, a feketék, a nők és általában a világbéke szószólója. Ezzel nehéz versenyezni.

Bushban csalódtak, de nem nagyot. A kezdetben megpendített hazafias húrok hamar hamis dalra váltottak. Bush népszerűségének nem személyének szólt. Az amerikaiak egyrészt ápolták azt a szép hagyományt vele kapcsolatban, hogy akit a többség elnökké választ, az az elnök. Mindegy, ki kire szavazott. Másrészt erőt tudott mutatni, ami a mai politikában ritkaság. Vessünk csak egy rezignált pillantást az EU-Oroszország gázvitára...

De amint Bush okot szolgáltatott arra, hogy utálni lehessen, utálták is. Ahogy többen is megállapították a blogszférában, kevés elnök működése volt ennyire vitatott. És az az agresszor szerep, amelyben a Közel-Keleten tetszelgett, meg is érdemli a kritikát.
De megbuktatni mégsem tudták, hiszen a csalódottság nem volt túl nagy mértékű. Nem vártak mást tőle, nem vártak sokat tőle, legalább igazuk lett vele kapcsolatban.

Obama abba fog belebukni - mert nagyon is el tudom képzelni, hogy Obama hamarabb távozik, mint a mandátuma vége - hogy most ő a legújabb szuperhős. Szegény Obama hamar rá fog ébredni, a világválság nem kezelhető pár jól megkomponált beszéddel. Két út áll előtte, és ezen múlik majd a megítélése is. Lesz-e bátorsága és ereje másképp kormányozni? Mert ez esetben van esélye beváltani a hozzáfűzött reményeket. A rá szavazó emberek tényleg azt akarták, amit ígért, a változást. Bush a korszerűtlen Amerika szimbóluma, a háttérben zajló alkuk világának embere, sokak szemében báb, akit valakik mozgatnak. A választók erre a hagyományosan lobbizós politizálásra is nemet mondtak.
Ezzel szemben aki hisz Obamában és Obamának, az egyúttal hisz abban, hogy ez a már most történelmi alak tényleg történelmet ír majd. De lehet, hogycsak azért lesz nevezetes, mert ő az első fekete elnök. Ha ennyi lesz Obama eredménye, akkor akár holnap lemondhat, ez már sikerült. Szerencsétlenségére (szerencséjére?) neki jut az a feladat, hogy országát kivezesse a válságból, ezáltal az egész világgazdaság az ő vállán nyugszik.

Bush nem lenne erre képes. Ő nem a kreatív újító. Nyilván annák okosabb, mint amilyennek sokszor látszik, de ha most ő következne, biztosan nem birkózna meg a feladattal. Obama talán.

Kérdés, elviseli-e azt, ha a számára eddig dopingként ható erőt, a népszerűséget, elveszíti. Ha tüntetnek ellene, ha utálják. Mert aki csinálni is akar valamit, az nem tud örökre everybody's darling maradni. Bush - és ezt vitán felül el kell ismerni - példásan tűrte, hogy szapulják.
Az Obama-titoknak viszont egyik sarokköve a közimádat, mely gerjesztette is önmagát, sőt sokban hozzájárult az elnök sikeréhez.
Kíváncsi leszek majd a sztárokra is, ha Obama elkezd kemény kézzel kormányozni. A nem mindig az eszéért szeretett hollywoodi high society vajon továbbra is olyan kritikusan szemléli az elnök tevékenységét, mint eddig Bush-sal tették? Vagy mindegy lesz nekik, csak végre nem Bush az elnök? Vagy róla is készít alkalom adtán Michael Moore vicces, de bosszantóan demagóg filmet?

Szóval holnap reggelre fordul a kocka. A falu rossza Bush visszamegy Texasba, és kipiheni a fáradalmait, éli a nyugdíjas milliomos felettébb kényelmes életét.
Obama meg felkötheti a nadrágját, mert holnap véget ér a diadalmenet, és kezdődik a munka. Őszintén reméljük, Magyarország és Európa nevében is, hogy dolgozni is úgy tud, mint kampányolni és ünnepelni.