Az elmúlt hét időjárási viszontagságai miatt a szokásosnál is több időt töltöttem meteorológiai honlapokon.

Az amatőr meteorológusok maguk is végeznek megfigyeléseket, ennek közlését észlelésnek nevezik. Egyelőre két olyan honlapot ismerek, ahol erre lehetőség nyílik.

A Metnet először vizsgáztatja a jelentkezőket időjárási alapfogalmakból, alapfolyamatokból, és aki megfelel, csak az kap észlelői státuszt.

Az Időképnél másképp húzták meg a kontárok és a szakértők közötti határt. Önbevallás alapján csak az lehet teljes jogú észlelő, aki megfelelő felszereléssel rendelkezik. A többiek - köztük én is - csak az égképről jelenthetnek, hiszen azt egy laikus is meg tudja mondani, hogy süt-e a nap, vagy esik az eső.

Íme az első észlelésem. Nagyszerű megfigyelésem szerint az ég erősen felhős Dél-Pesten. A magasban egyébkétn láthatóan erős a szél, mert a felhők gyorsan úsznak tova, szóval így bő tíz perccel később már csak közepesen felhőst adnék.

Egyébként meglennék én ezek nélkül a sasszemű megfigyelések nélkül is, nem is ezért regisztráltam. Hanem mert nagyon idegesít az a szemlélet, amely ezeken az oldalakon uralkodik. Észlelőtársaim ugyanis a levegőbe ugranak örömükben, ha esik a hó, és szomorúak, ha nem. Persze - és ezt már a főnökömnek is mondtam már - ha egy világtól elzárt, mindennel fölszerelt luxuskastélyban laknék, és tavaszig nem kellene elmennem onnan, én is tudnék a hópelyhekben gyönyörködni. De így, hogy nem tehetem ezt meg, a hó számomra akadály; locspocs vagy rosszabb esetben jégpálya. És persze lapátolás, amikor leesik.

Ebben a kérdésben bizony a lét határozza meg a tudatot.