Az eduline.hu-n találtam a következő hírre:

http://www.eduline.hu/hirek/20081227_piros_tollal_javitani_tilos.aspx

Összefoglalva: egyes angol iskolákban eltekintenek a piros tintával való javítástól, mert ez túl nagy megrázkodtatást okoz a gyerekek lelkében. Az uralkodó szín ugyanis csak azt hangsúlyozza a diák számára, hogy mennyire gyenge képességű.

A hír (kár)örömteli része: nemcsak a magyar oktatás hanyatlik.

Egyébként felbőszít az ilyen szőrszállhasogatás. A piros toll mint a megaláztatások netovábbja! Szegény, finomlelkű kis gyerekeknek!

Sajnos bármennyire bámulom is az angolokat, ők sem világelsők az oktatásban. Sem a tanulmányi eredményeket, sem a fiatalok "emberi" minőségét tekintve. (Halljuk a híreket, öngyilkos közösségek, egymást viccből halálra verő gyerekek, és persze a drog.)

És akkor ez a legnagyobb probléma? Hogy a tanár már a tényleges hibákat sem javíthatja ki rendesen? Miféle pedagógiai non sense ez már megint?
Szegény tanároknak már teljesen meg van kötve a keze. Fegyelmeznie nem szabad, mert ne éreztesse a gyerekkel szemben a dominanciáját. És egyébként is a nevelés a szülő dolga. (Lenne, ha csinálná.)
De a szülővel sem lehet csak úgy beszélni, mert természetesen a szülőt pláne nincs joga nevelni. (Hiába férne rá párra igazán.)

Úgyhogy most a szigorúan a katedra mögé visszaszorított tanártól még az értékelés lehetőségét is be akarják szűkíteni. Közben olyan marhaságokra hivatkoznak, mint például ez:

Nem hivatalnokokat gyártunk, hanem megpróbálunk olyan oktatást nyújtani a gyerekek számára, amely alkalmassá teszi őket a 21. századi munkaerőpiacra. Az elképzelésnek szabvánnyá kell válnia, megkövetelve a pozitív megközelítést. Az egyik színnel azt kell kiemelnünk, amiben igazán jók a diákok, és egy másik szín használatával azokat a területeket kell jelölni, amik javításra szorulnak.

Ez ráadásul önellentmondás is. Kicsit olyan, mint az a bizonyos vicc az amerikai politikailag korrektség elharapódzásáról. Az iskolabuszban előre a világoskékek, hátulra a sötétkékek...
Itt is az szerepel, hogy egyik színnel bátorítanak, a másikkal, ami nem megy. Vagyis akkor nem a piros lesz a mumus, hanem a hupilila. Ha valaki nem tud helyesen írni, vagy hozzám hasonlóan csodálatosan számol, akkor ez úgy is igaz lesz, ha mosolygó napocskákat rajzol a tantónéni a margóra ennek jelölésére piros aláhúzások helyett. (Apropó margó: minek korlátozni szegény kis nebulót az önkifejezésben!)

Aztán itt ez a szöveg a XXI. sz. munkaerőpiacáról. Nem tudom, tanáréknál mi a szokás, de a munkahelyek nagy részén többször alkalmazzák a korbácsot, mint a cukrot. Ha tényleg az életre akarják úgymond a gyerekeket fölkészíteni, akkor nem ártana, ha (ön)fegyelemre, szorgalomra és lényeglátásra tanítanák őket.
A javaslatból viszont látszik, ez utóbbiból az ötlet kitalálóinak sem ártana pár órat vennie, mert bizony nem az erősségük.

Elvileg persze egyetértek azzal, hogy az iskolának figyelnie kell a munkaerőpiacra. De azért esetleg megpróbálkozhatna annak a szemléletnek a terjesztésével is, hogy az ember tetteinek vannak következményei. Nem tanultál, fiam, ülj le, egyes! (Persze van, ahol már egyest sem lehet adni, merthogy az a kényes kis gyermeki lélek...)

A cikkből kiderül, ez nem csupán egy szakmai vita, számos iskola át is vette, és ott már sokkal hepibb színekben megy a dolgozatok javítása. De megint nem vagyok persze korszerű, hiszen a régimódi dolgozat már csak a nekem való begyepesedett tanároknál működik. Ma már feleletválasztós teszteket iratnak. Nyilván, nehogy szegény agyonhajszolt gyermek kacsója elfáradjon a nagy körmölésben!

Szomorú látni, hogy egy ilyen nagy múltú és nemes kultúrnemzet, mint a briteké sem képes megvédenie az oktatási rendszerét az ilyen sarlatán ötletektől. Hogy csak ilyen lényegtelen butaságokra futja, ahelyett, hogy a igazi kihívásokkal foglalkoznának. Nem akarok most újra ezekre a burjánzó fiatalkori bűnözésre utalni, bár lehetne. Valahogy nem érzem azt a kicsipkézett kis lelkecskét az egyre kisebb bűnözőknél, amelyet annyira védeni kellene...
De - ha már az a Neveléstudományi Intézet végzett ilyen kutatásokat - azon is érdemes lenne elgondolkodni, miért olyan kicsi az angol iskolások önbecsülése, hogy egy pár piros aláhúzástól "kevésnek érezhetik magukat". Na ne mondja, hogy csak a piros tintától!