Ferencz József Söröző - étteremkritika

Szokásos, karácsonyi - év végi díszebédünket Tritonus kolléga javaslatára idén a belvárosi Ferencz József Sörözőben költöttük el.

A hely teljes mértékben a K u. K kultuszát vette alapul: a falakon Ferenc József portrék láthatóak, de a császár/ király arcképe a tányérokon, a söröskrigliken, sőt a hamutartókon is visszaköszön.

Egyszóval kellemes, békebeli hangulatú hely ez. Az árak nem alacsonyak, de még éppen megfizethetőek. És a felszolgált ételek színvonala olyan magas, hogy nem is sajnálja rá az ember a pénzt. Az étlap ugyanis sokszínű, de mégis van irányultsága, saját stílusa. A kínálat klasszikus magyar ételekből áll , és semmit sem ígér, amit nem tud megtartani. Nem kísérletezik divatos ételekkel, viszont az ételek zöméről elképzelhető, hogy a boldog békeidőkben is ilyesmiket ettek a vendéglők vendégei.

Szóval az étlap azok szájára csal elégedett mosolyt, akik a hagyományos, belvárosi kis éttermi gasztronómia rajongói. A reformkonyha és a sushi-féleségek rajongói azonban nehezen találnak maguknak valót a sok emberes étek között.

Az viszont sajnálatos, hogy a neten közzétett étlap árai nem aktuálisak. Majdnem minden lényegesen drágább, mint ahogyan ez az on-line választékból kitűnik. Ha már készítettek egy használható, kellemesen egyszerű honlapot az étteremnek, akkor érdemes lenne aktualizálni...

De - mint már mondtam - az ételek színvonalával nincs semmi probléma, sőt. Megfelelő hosszúságú várakozási idő után egyszerre (!) szolgálták föl az étvágygerjesztő külsejű fogásokat. Tehát a tálalás, ízesítés és állag triásza nagyon jó.

De sajnos bennünket egy rendkívül modortalan pincér szolgált ki. Viselkedése nagyon sokat levett a hely megítéléséből. Először is civilben volt, és sajnos a saját ruhatárából mára valamiféle sötét mackót választott. Aztán tegezett bennünket. Sajnos - ahogy ezt egyszer már itt is kifejtettem - vagyok annyira arrogáns sznob, hogy az automatikus tegezést vadidegenektől, pláne egy ilyen helyzetben nem szeretem. Ez nem a McDonald's, kicsit több pénzt is hagytunk ott, akkor a pincér ne érezze magát automatikusan följogosítva arra, hogy tegezze a vendégeket. Főleg, hogy nem vagyunk már gyerekek, többségünk közelebb van a harminchoz, mint a húszhoz... és ez látszik is rajtunk.
A csúcs mégis az a szereptévesztés volt, hogy a pincér gesztusokkal, néha apróbb megjegyzésekkel véleményezte a döntéseinket. Az alkoholmentes sört kérő Dysont például nyíltan lesajnálta... Tritonus tejszínhab nélkül kérte a fagylaltkelyhét, és erre is pofavágás volt a reakció. Egyáltalán nem érdekel a felszolgáló véleménye. A szokásos, jópofizástól is falra tudok mászni egy idő után, de ezt meg egyszerűen bunkóságnak tartom.

Ahogy azt is, hogy mai, 26 ezres fogyasztásunkkal a feketegazdaságot támogattuk valószínűleg. Mert számla gyanánt odaadta azt a noteszlapot, amire a rendelést fölírta. Aztán odajött azzal: "Na, megvan már?" - mármint a pénz. Sajnálom, de én már csak ilyen maradi vagyok, elvárom, hogy a kiszolgálás udvarias legyen!

Összességében tehát a Ferencz József Söröző nem rossz hely, de nem hibátlan. Kár, hogy a személyzet kiválasztásakor a felszolgálóra ennyire kevés figyelem jutott, mert látszik, a szakáccsal nincs baj. Azért a jókedvünket nem vette ez sem el.

Duchemin skála: *** (5-ből)