Ez a kérdés annyira nem villanyozta föl az olvasókat, a szokásosnál lényegesen kevesebb szavazat érkezett.

Ha rosszindulatú lennék, elmosolyodnék, hogy bezzeg a fiktív titkosügynök banális története kb. tízszer annyi embert mozgatott meg, mint egy valódi és húsbavágó kérdés.

Mert a tokajiak - számomra még mindig döntetlen - dillemája rendkívül aktuális, mondhatni akár Magyarország igazi szibolikus kérdése.

Mert ha eltekintünk a két nagyszabású gittegylettől, amelyek a valóságban nagyon is egyformák, akkor ez a fő törésvonal. A magyar ember szentimentalizmusra, múltjára büszke és értékpárti hagyományos mentalitása áll szemben egy másikkal, elnézést, de a történelmünket kissé átgondolva, ránk nem túl jellemző pragmatikus, a problémákat megoldani akaró, dinamikus és jövőközpontú szemlélettel.

Szóval mindkét oldal érvei elfogadhatóak. Azé is, aki azt mondja, a Világörökség részének lenni nagy dolog, pláne, hogy értékörző hatása is van. Míg olyanok is vannak, itt kisebbségben, akik a haladás mellett teszik le a voksukat. Azt mondják, az önkormányzat feladata a jelen problémáinak megoldása.

Szóval még az idősíkok szemlélete is összekeveredik. Hiszen a kezdeményezés ellenzői évszázados perspektívában is gondolkodnak, míg a praktikusan gondolkodók a ma kérdéseit akarják elsősorban megoldani.

De a vita nyelvi, értelmezési is lehet. (Szemantikai?) A Világörökség szóból a címet megtartani vágyok az időtényezőt, vagyis az örökkévalóságot hallják ki; a többieknek meg az örökségről ebben az esetben a vagyon, a juss jut eszükbe.

Egyiket sem tudom elítélni, nem is szavaztam kivételesen.

(Ma délután 16:20-kor az m1-en ismétlik a Szempont c. műsor tegnapi adását, melyben az érintetteket meg is szólaltaták.)