Amikor a kedves olvasó ezt a bejegyzést olvassa, Amál már közel félúton lesz horvátországi célja felé. Na nem valami különcködő nyaralásra megyek, hanem dolgozni. A sok fejtörést okozó horvát ügyfelünk - na tessék! - sokat reklamál, úgyhogy most már személyesen kell velük tárgyalni. Én tartom magam továbbra is ahhoz, hogy nincs különösebb értelme annak, hogy én is menjek, de a főnök tudja. Úgysem voltam még Horvátországban (igaz, sosem vágytam oda).

Szóval, most, mikor mindjárt fekszem, még nagyon bizonytalan minden. Remélem, legalább az időjárás kedvező lesz.

Addig is Dyson szórakoztatja az olvasókat.

Szóval majd beszámolok visszatértemkor. Szorítsatok értünk!