A bohóctársadalom tiltakozik az ellen, hogy a Fővárosi Nagycirkusz száműzte a bohócszámokat a műsorából! A bohócok műsorai hozzátartoznak a cirkuszművészet tradíciójához, hiszen bohóc nélkül nem cirkusz a cirkusz! Követeljük, hogy a Fővárosi Nagycirkusz vezetése tartsa szem előtt a hagyományokat, az értékeket, és tegyen ígéretet, hogy a Ritmus Cirkusz mellett a hagyományos előadások is porondon maradhassanak!

A bohócszakszervezet Zozo bohóc elnökletével alkotta meg felhívását. Aki azt hiszi, ez vicc, téved. A bohócokkal nem lehet viccelni, kérem!

Már egyszer értekeztem itt arról, mennyire taszító számomra a cirkusz világa. Elavult marhaságbnak tartom, ahogy akkor írtam állat-és emberkínzásnak. Főleg a színvonaltalan vándorcirkuszok formájában találkozom vele, és messze el is kerülöm. Tudom, vannak olyan artisták, akik emberfölöttire képesek, engem mégsem nyűgöznek le. Mi értelme van egyik trapézról a másikra ugrani?

Amiért nemcsak érdektelen, de utálatos is a cirkusz, az pont a bohóc. Gálvölgyi Jánoson kívül nem láttam még embert, aki a bohócokkal csak egy kicsit is szimpatizált volna. A bohóc számomra a ripacs archetípusa, egy irritáló, hangos, csicsás idióta, aki inkább elvesz a cirkusz műsorából.

Na ezek tiltakoznak most a cirkuszigazgatónál. Az igazgató szeretett volna ugyanis valami olyat mutatni a cirkuszban, amit ott ritkán látni, pantomimelőadást. Én mondjuk arra sem mennék el, de hátha van, akit a gyereküket/ unokájukat bugyutának tekintő anyucikon/ nagyszülőkön kívül érdekel. Aki a gyereknek szeretne adni egy kis cirkusz-feelinget, de mégsem azt a kritikán aluli értelmetlen vinnyogást, amit mi (a ma kisgyerekes szülők generációja) láttunk annak idején.
De bohócszakszervezet nem akar változtatni, el akarja lehetetleníteni ezt a hagyományokat nem tisztelő műsort, mert még a végén kiderülne, hogy bohócra nem nagyon van szükség, pontosabban tortadobálásra, banánhéjon való elcsúszásra és hasonló elcsépelt dolgokra nincs. Úgyhogy most figyelmeztetik az igazgatót.

A Helyi Téma cikkéből (ahonna a Nyilatkozatot is kimásoltam, és a történetről értesültem) kiderül, Zozo igazának bizonyítása érdekében azért hajlandó modern dolgokra, például piackutatást is végzett. A cirkusz körül mászkáló emberektől meg is tudta, ha nincs állat és bohóc, akkor ők bizony nem is vesznek jegyet a műsorra...
A cikkben Zozo, akit Zoboky Zoltánnak hívnak, innen a frappáns művésznév, még védi is a mundér becsületét, mondván bohócnak lenni nehéz dolog. Ki kényszerítette őt vagy bárkit is erre a pályára? Nagyon nem szeretem azt, ha valaki panaszkodik, milyen kemény szakmát választott, de nem vált.
Persze az is elhangzik, hogy Zozóban tombol a küldetéstudat (Ajjaj!): a bohóc a cirkusz pillére, nélküle meginog a cirkusz.

Ezzel egyet tudok egyébként érteni. Többek között ezért nem járok cirkuszba.