Magam sem gondoltam, hogy egyszer Fekete Pákó "oldalára" fogok állni, de amit ma láttam vele kapcsolatban, az ijesztő volt.

A Celeb vagyok... második, halványabb, szürkébb társasága a nigériai születésű mulatóssztárral bővült tegnap. Nyilván a szerkesztők is érezték, ennyi unott pofa és a folyamatos eső mellé nem ártana valaki, aki esetleg érdekes. (A műsor sajnos annak ellenére unalmas, hogy két rendkívül ostoba, ám ezt palástolandó összeférhetetlen résztvevő is van a táborban Delhusa "Délcegjános" Gjon és Sütő Enikő személyében.)

Hogy miért pont Pákóra esett a Celeb készítőinek a választása, szintén nem érthető. Fekete Pákó már nem túl izgalmas. Öt éve még újdonság volt a csoki-kukit osztogató, túlkoros, afrikai diák. Ma viszont már semmi vicces nincs benne. (Én annak idején sem találtam olyan hű de poénosnak a sajátos fonetikával beszélő figurát.)

Szóval Pákó lejárt lemez. És afelől sincs kétségem, hogy hülye. Az viszont, hogy a didi-dallal be tudott futni, inkább minősíti ezt az országot, mint őt.
Egy dolog viszont sosem jutott volna róla eszembe, hogy Pákó rosszindulatú volna. Úgy képzelem, hogy egy vihogósan buta, de ártalmatlan fickó.

A táborlakók viszont nyílt ellenszenvvel fogadták. Egyátalán nem is próbálták leplezni, hogy nem örülnek érkezésének. Egyeseken látszott, nem is tartják embernek Pákót, míg mások ezt bele is mondták a kamerába. Kinek képzelik ezek magukat?

Csak Delhusa Gjon valamiféle szeressük-egymást-gyerekek hangulattól vezérelve, és az ebben a közegben szimpatikus Szőke András nem volt bunkó. Mert bárki bármit is gondoljon Pákóról, a jelenlétében így viselkedni, minimum tahóság.
Ha megnézzük az indokokat, nem látunk sokat. Pákót ezek közül az emberek közül senki sem ismerte eddig személyesen, vagyis kb. annyit tudtak róla, mint például én. Ha találkoznék vele személyesen, biztos nem az lenne az első mondatom felé, hogy menjen a francba, mert nekem ő nem a szintem. Akkor sem, ha ezt gondolnám. A kulturált, hovatovább diplomatikus viselkedés jegyében ugyanis nem kell mindent kimondani, amit az ember gondol. Ha valakit lenézek, mert butábbnak tartom magamnál, akkor sem mondhatom ezt a szemébe. Főleg, hogy ez még az első konfliktus előtt megtörtént.

Érdekes, hogy egyeseknek mennyire derogál együtt tölteni pár napot egy valószínűleg irritáló emberrel, miközben sárban kúszni-mászni vagy éppen élő csótányt enni nem... Mivel úriasszony vagyok, nem írom le, milyen szavak jutnak erről eszembe.