Szombaton végre bemutatkozott Dyson barátom, és örömmel látom, hogy az olvasók pozitívan reagáltak első, szerintem kiváló írására. Azért is örülnék, ha időnként szerzőként is aktivizálná magát, mert megvan benne pont az, ami belőlem hiányzik, hogy rövidre tudja zárni a gondolatait, és nagyon szabatosan tud fogalmazni, és - feltételezem, ez ki is fog derülni - csodásan provokál.

A Nemzeti Csúcsot 11 és 13 óra között live streaming segítségével követtem a neten, szóval a pártok 15 perceit láttam. Egyetértve az előttem szólóval, ez az egész semmit sem ért. Demján meg már kezdheti is magán a jövedelmek nominálértékének csökkentését. Nem azt a kisebbsséget kell büntetni a válság miatt, akik amúgy is megteszik, ami tőlük telik, és eltartják ezt az országot.
Egyébként pedig sikerült az egész alá kerülni öt emelettel: http://sasika61mondja.blog.hu/2008/10/17/ismet_csucsformaban_a_fidelitas . (Az egész blog baromi jó, olvassátok!)

Tóta W. Árpádot végre megkapta azt, ami neki jár! Bizony az ilyen véres szájú zsidógyűllőknek meg kell mondani, mennyi az annyi! Ha már a pofájukat nem lehet betapasztani. (Figyelem: a kurzív betűkkel olvasható szöveg irónia, nem kell minden szavát komolyan venni!)
Mivel Tóta W. olyan "választ" fogalmazott meg, amelynél én biztosan nem tudok jobbat írni, csak felhívom a figyelmet erre az ügyre. Itt olvasható: http://w.blog.hu/2008/10/18/az_en_antiszemitizmusom . Érdemes a kommenteket is átböngészni, a népítélet ugyanis megszületett erről a hülyék gyűlekezetéről, amely a MÚOSZ nevet viseli. Erre mondják, hogy akinek van humora, az mindent tud, akinek nincs, az mindenre képes.
Van azonban egy érdekes, továbbgondolásra érdemes gondolat. Tóta W. ezt a blogján jelentette meg, ha pl. Reckl Amál  néven írja, lehet, nem is tudja meg senki, hogy az valójában Worluk. Szóval a kérdés nagyon is jogos, miért vonatkoznak egy hivatásos újságírói testület etikai szabályai egy blogerre? A kommentek között olvasom, hogy a Brüsszeli Bürokraták már tervezik a blogerrekre vonatkozó etikai kódexet. Nyilván ez a legnagyobb feladat, a hitelválság majd elmúlik, de ha valaki leírja a blogján, hogy vesszenek a pirézek, és ezt mind a három barátja elolvassa, az ellen föl kell lépni... Szóval, azt hiszem, erre még visszatérek később.

További bloghírek: az általam sokat látogatott Szegénységblog iránt a Népszabadság is érdeklődött. Már leírtam odaát, hogy a blog leérdekesebb kérdése, hogy valós személy írja-e vagy ez egy hack. Én a legutóbbi időkig szentül hittem, Szegényné az, akinek mondja magát. De a publicitás mértéke, amit kap, kicsit elgondolkodtatja az embert. Mindenesetre múlt szombaton írtam egy vendégposztot, melyet persze szokás szerint nem akartak megérteni páran... Hosszan el is vitatkoztak egymással.
Ezért érdekes dolog, hogy a Népszabi cikkjének a címe kvázi az én gondolatom.
Azt írtam múlt szombaton:

"A Szegénység blog sikere pont ez. Az emberek szembenézhetnek egyik legnagyobb félelmükkel, sőt kicsit bele is élhetik magukat anélkül, hogy jelenlegi jólétükből föl kéne adni valamit."

(Az egész itt olvasható: http://szegenygazdagok.blog.hu/2008/10/11/szegyenfolt_szegenyseg .)
A Népszabadság cikkének meg ez a címe: Félelmeinkkel szembesít a szegénységblog (Ez meg itt található: http://nol.hu/lap/mo/lap-20081018-20081018-22 .) Illetve egy idézet az interjúból:

 "A blog sikerét az emberek félelmeiben látja. Azt mondja, hogy mivel szegénység ellen nem lehet biztosítást kötni, szinte bárki belesodródhat, sokan a blogon szembesülnek félelmeikkel."

Szerintem ezek a dolgok eléggé hasonlítanak. Büszke is lehetnék, de kicsit rosszul esik, hogy miközben én önként és dalolva "szállítok" egy írást (mellyel egyúttal le is teszem a garast a blog hitelessége mellett), és csak így átveszik a gomdolatomat. Nem azt vártam, hogy a Népszabadság újságírója megemlíti a dolog forrását, de az jobb lett volna, ha Szegényné a blogon igen. Mindegy, spongyát rá!