Még tart a budapesti NATO-csúcs. Nem baj, engem szerencsére annak ellenére nem érint, hogy ebben a városban dolgozom és élek.

Ellenben egy furcsaságot megfigyeltem. Azt hiszem, ezek a nagy szakértelemmel rendelkező, különleges státuszt élvező hölgyek és urak le vannak maradva egy kicsit.

Eleve képmutatásnak tartom azt az öntömjénezést, amelyet a NATO rendez maga körül, milyen sikeres volt harcuk a terrorizmus ellen. Egyrészt sokkal nem lett szerintem biztonságosabb a világ, igaz ezt kritikát némileg enyhíti, én előtte sem rettegtem különösebben a terroristáktól. Nem hiszem, hogy pont a Gubacsi hídat akarnák aláaknázni... Ha már arról van szó, hogy csökkent a biztonságérzetem, akkor az inkább belföldi okokra vezethető vissza.
Másrészt egy szakértő olvasóm pár hónapja elmagyarázta, hogy a közvéleménynek foglalma sincs (sem lehet) arról, mi mindent hiúsítottak meg ügyes és okos szövetségeseink. Erről az a véleményem, hogy vagy ne tudjunk semmit, és nem-tudom-nem-fáj filozófia alapján éljük tovább a hétköznapi életünket. Vagy igenis lássuk, mire költik azt a sok pénzt terrorelhárítás címén. Nekem inkább az első felelne meg. Nézetem szerint ugyanis, a terror a legnagyobb kárt azzal okozza, hogy pánikot kelt. De ez a lebegtetés, ez az örökös készenlét nekem nem kell.

Ettől függetlenül időszerűtlennek tartok jelen helyzetben egy ilyen eseményt. A nyugati világ éppen szétesőben van, és ezt a válságot mi okoztuk magunknak. Ehhez nincs szükség semmilyen külső ellenségre, elég csupán belesüppedni abba a kényelmes hazugságba, amelyet az erőn felüli hitelek jelentenek. Abba az amerikai álomba, hogy bárki beköltözhet a Lila akác közbe, és ott büntetlenül úgy tehet, mintha az élet csak egy játék lenne.

És a magyar politika mit csinál? Lohol az után az ország után, amely már jelenleg is nagyobb gondot okozott Magyarországnak (és még fog is), mint Afganisztán és Irak együttvéve. De azért megduplázzuk a hadseregre szánt költségvetési pénzeket, mikor a normál működésre se nagyon van. És ha ténylegesen begyűrűzik a felelőtlen amerikai hitelpolitika okozta világválság még sokkal kevesebb lesz. De nekünk ott kell lenni Afganisztánban, bár semmi közünk hozzá, mert az önző, buta nagytestvér azt mondta.

Furcsa egy világ ez. A kormányszóvivő szerint ez a csúcs kiváló országimázs egyben. Hiszen 400 külföldi újságíró is jelen van, akik majd viszik a jóhírünket stb. Egyrészt ők nem miattunk jöttek ide, hanem mert "jelentős" világpolitikai esemény van. Nem hiszem, hogy különösebben kíváncsiak lennének az országra. A másik dolog pedig az, hogy bár nem könnyű mindezt megszervezni, de attól még rutinfeladat. Egy modern országnak erre képesnek kell lennie, ne csináljunk belőle sikerpropagandát!

Ami pedig az országimázst illeti. Régi rögeszmém (gyakorlatilag azóta tartó, amióta ezt a szót ismerjük), hogy a legfőbb országimázs az, ha az emberek jól érzik magukat a hazájukban. Ezt elérni Magyarországon a prosperálás idején is bravúr lenne elérni, hát még most. De azért arra lehetne figyelni, hogy ilyen gyermetegségekkel ne borzolják az emberek idegeit, mint az ablaknyitási tilalom. Ha tényleg erre van szükség, akkor legyen. (Bár én föl lennék háborodva...) Viszont ez a hülyéskedés, hogy nincsenek fix szabályok, teljesen fölösleges volt, és lehet, hogy egy-egy külföldi fotóriporter eggyel több morcos arccal a gépében távozik az országból...