Milyen jó is volt, amikor a rendkívül szimpatikus és sokoldalú Pély Barnabás kis táblákon közölte a nézőkkel a véleményét! Vagy a Mamagésa a nála harminc évvel fiatalabb Torres Daninak (Emlékszik még rá valaki rajtam kívül?) csapta a szelet a "kis latin bika" szexepiljének állandó felemlegetésével! Esetleg a Nemzet Lelkiismerete, Bakács Tibor Settenkedő próbálta fontoskodó módon kioktatni az országot hazaszeretetből, hiteltelen pátoszával rengeteget elvéve Oláh Ibolya talán legfényesebb előadásából. Az is rettenetesen szakmai és korrekt volt, hogy az első széria győztesének húga, a rettenetesen irritáló ripacs, Tóth Gabi a másodikban bármilyen gyenge lehetett, tovább jutott, mert aztán a Naplóban lehetett mutogatni a TV2 saját bejáratú tehetséges családját.

Mindig szerettem ezt a műsort, többek között a zsűri miatt is. (Persze leginkább Pierrot, az őt váltó Novák Péter és Presser miatt, de Bakácsot leszámítva a többiekkel sem volt alapvető probléma.) Ettől függetlenül az a zsűri is követett el számos hibát. Ők viszont már a többé - kevésbé dicső múlt.

Valamiért a magával szembeni igényességéről méltán híres Velvetnél szúrja valakinek az új zsűri a szemét. Legfrissebb cikkükben ( http://velvet.hu/celeb/mega1005/ ) már arról írnak, a zsűri leváltását követelik. Milyen praktikus ez a magyar nyelv! Következmény nélkül lehet csúsztatni. Ha akarjuk, ez a mondat úgy általános alany, hogy ez az emberek általános véleménye, jópáran kirúgnák a zsűrit, ha tehetnék. Ehhez képest a cikkből kiderül, hogy egy olvasói levélben szerepel csupán ez a szigorú kitétel. Azért ez csupán csepp a tengerben. (Mégha a Velvet szerzője egyet is ért ezzel a cseppel.)

Korábban azt írták meg, hogy nem nézik a műsort. Ezt 60 találomra megszólított utcaembere válaszai alapján állapították meg. Érdekes, hogy a hivatalos nézettségi mérések ugyan szintén nem egetverő számokat mutatnak, de 10%-nál azért lényegesen többet. Ráadásul ebben a tendenciózus cikkben (nem ugyanaz a szerző!) is fölmerül a zsűri alkalmatlanságának vádja. A cikket végigolvasva kiderül, van olyan válaszoló, aki ezzel egyetért, és van, aki nem. Szóval itt aztán megint jogosan vonták le a kemény konklúziót.

Nem az a baj, hogy Velvet néhány vagy akár összes szerzője nem szereti ezt a zsűrit, szívük joga, ahogyan ezt leírni is. Sőt, én magam is tudok olyan döntést említeni, amivel nem értettem egyet. De ez a módszer, hogy az olvasók mögé bújva keltik a hangulatot a műsor ellen, enyhén szólva is furcsa. Ha nem akarok mindenféle összeesküvés elméletekbe belemenni, hogy a Velvet kinek az érdekeltségébe tartozik és hasonlók, akkor csupán arra gondolok (és ez tűnik valószínűbbnek), hogy egyszerűen ezek a nagy formátumú szerzők nagyon szívesen beülnének egy jó kis ítészi székbe észt osztani.