Szombat esti az "élmény". A Budapest TV ilyenkor zenés - táncos esztrádműsort sugároz, melybe bele szoktunk nézni, hátha röhögünk egy jót a sok szerencsétlen tehetségtelen balféken.

Most viszont inkább sírni lett volna kedvünk. Valamilyen megfontolásból Kádár Mónika és zombi vendégei Máté Péterre emlékeztek. Mindenféle huszadrangú vendéglátozósoktól a jövő sztárságával etetett énekiskola-tanítványokig fölvonultak a fellépők, és gyenge, MIDI-alapokra eltátogták a közel harminc éve halott művész számait. Borzalmas volt!

Én mindig jónak tartottam Máté Péter számait, azon kevesek közé tartozott, akik valahogy sosem számítottak cikinek, az idő sem ártott a dalai nagy részének. De ezeknek a zenei sarlatánoknak sikerült megmutatniuk: ha rajtuk múlna, le tudnák rombolni bárki nimbuszát egyetlen este alatt.

A profi hangulatot fokozandó még le is huppantak a leginkább buta, értelmetlen kérdéseivel feltűnő Mónika mellé, és elbeszélgettek Máté Péterről. A negyven éve befutni képtelenek persze mind személyesen ismerték, és persze mindenki a barátja volt. Egyikük még azt a pofátlanságot is megengedte magának, hogy a művész még meg is dicsérte, milyen szépen énekelte a számát.

Tudom. Ne nézzem, ha nem tetszik! Tudom. Ízlések és pofonok. Tudom. Legyek objektív.

Akkor sem értem, miért nem lehet megakadályozni, hogy ilyen tehetségtelen nímandok rongálják bármelyik tényleg nagy művész hírnevét, hitelét!