Van nekünk egy művelt, intelligens, világot látott, nyelveket beszélő, szókimondó újságírónőnk, és nem becsüljük meg!

Pedig akár az európai MTV műsorvezetője is lehetett volna, de mégis itt maradt nekünk!

Pedig mindannyiunk szeme láttára, mindannyiunk okulására vallott magánélete, sőt lelke legmélyebb bugyrairól! (Könyv, CD a boltokban.)

Főszerkesztett nekünk filmes szaklapot, de nem értettük, ezért meg kellett szüntetni az ország legprofibb újságját.

Ennek ellenére ebben az országban őt egy kiégett, alkoholista nőnek tartják. Pedig ebben az országban mindenki iszik! Csak nem olyan bátor, hogy ezt ki is mondja.

Elgondolkodtam, mi a legellenszenvesebb Albert Györgyiben. Hogy az utóbbi években főleg magánéleti híreket hallunk róla? Hogy sokkal nagyobb számnak gondolja magát, mint ami? Hogy depresszióstól szokatlan exhibicionizmussal beszél, ír, nyilatkozik betegségéről?

És mégsem ezek, bár egyik sem enyhítő körülmény. A fő baj ezzel a nővel az, hogy egy kicsit emberibb, kicsit szerényebb hozzáállással az ország legjobb feje celebje is lehetne. Ha nem a mellét döngetné folyton, hogy ő mennyire jó, csak éppen nem tudják értékelni. A magánélet persze olyan téma, amellyel az igazi sztárok is szeretnek játszani, nem is lenne baj, ha kicsit erről is beszél. De már rég elveszetette a mértéket, ráadásul nagyon álságos, hogy mindig ő a jó, a másik fél meg a rossz.

És ahogy mindezt írom, rájöttem még valamire. Elvileg a szaktudásába, újságírói képességeibe nem akartam belekötni. Amikor ténylegesen dolgozik, olyankor ugyanis jó, élvezhető a teljesítménye. Mégis elgondolkodtató, hogy a sajtót jól ismerő, a médiában jártas újságíró miért nem érzékeli, hogy szereplései inkább negatívan hatnak karrierjére, megítélésére, mint pozitívan.