Remélem, a mai aranyérem után Fábiánné Rozsnyói Katalin nyugdíjba vonul. Ha a lányok egymásba, ill. kettejük varázslatos kombinációjába fektetett hite nem ilyen óriási, akkor most helyettünk a németek vagy a franciák örülhetnének egy újabb aranynak.
De a két lány megmutatta, hogy a hűség és a bizalom erősebb, mint egy nyilvánvalóan kiöregedett edző személyes sértettsége. A lányok igazi profiként viselkedtek. Le a kalappal Janics Natasa előtt, aki szembe mert szállni az ellene irányuló ellenségességgel, és kiváló munkáját folytatni tudta Szegeden. Le a kalappal Kovács Katalin előtt, aki mert jól dönteni! Nem akármilyen kockázatot vállaltak, de végül bejött. Köszönjük, hogy végül megmentették a magyar olimpiai csapat becsületét. Nem rajtuk múlott, hogy úgy sikerült az olimpiai szereplés, ők megtették a magukét.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.