Eljött ez a nap is. Madonna 50 éves.

Őt öregnek nem nevezném. Az én generációmnak ős és Michael Jackson jelentették a sztárt. A párhuzam olyannyira folytatható, hogy ő is idén augusztusban tölti be az ötvenet. De míg mellette elhaladt az élet, Madonnán nem látszik az idő.

Zenei karrier

Karrierje négy nagy korszakra osztható.

A bemutatkozás az első. Első, önmagáról elnevezett lemezén még elég gagyi számok vannak. Ezeket manapság már csak nagyon elvakult Madonna-hívők hallgatják. Ekkor az énekesnő még keresi magát. Amit ma a korai Madonna-stílusnak nevezünk, valójában a nyolcvanas évek Amerikájának, de leginkább New York-jának utcai divatja volt. De az akkori menő sztárocskák többsége azóta eltűnt, egyedül Madonnára emlékszünk, ill. arra az általa mindig is ügyesen használt képre, amikor a koncertkörútján mindenütt száz meg száz "kis-madonna" várta.

A Like a Virgin - Like a Prayer időszak volt Madonna igazi fénykora. Az az imidzs, amelyhez azóta is többé-kevésbé hűséges, ekkor alakult ki és tökélestesedett.

Ezután jöttek a kilencvenes évek, amely nehézkesen indult Madonna számára. Ám míg a legtöbb nyolcvanas évekbeli popsztár nem élte túl a váltást, addig Madonna rákapott egyik legizgalmasabb képességének gyakorlására: állandóan változik. Ettől függetlenül a klinecvenes években már nem volt elég pop királynőjének, hogy jó minőségű, igényes számokat készítsen. Egyrészt dalai mondanivalóval bővültek, másrészt pedig a zenei megvalósítás is egyre kidolgozottabb, technikailag kifinomultabb lett.
És ezzel Madonna megcsinálta azt, amire csak egészen kevesen képesek. Megtartotta rajongótáborát. Akik a nyolcvanas években csitrik voltak, azoknak pont megfeleltek az olyan számok, mint a Papa don't preach vagy True Blue. Ahogy azonban idősebbek lettek, már inkább a Nothing Really Matters sztoikus nyugalmának és elektropopos vibrálásának érdekes elegye kellett nekik.

Érdekes dolog, hogy ez a korszak Madonnánál 2006-ig tartott. Ekkor jelent meg -némi magánélti és filmes kitérő okozta szünet után - A Confessions on a Dancefloor. Ez a diszkólemez Madonna legjobb mukáinak essznciája. Egyszerre nagyon bulis, egyszerűek és érdekesek a szövegek, továbbá saját hangzásvilágot alakított ki magának újra. Mostani lemeze, a Hard Candy bevallottan ennek a folytatása, inkább az első koppintása a szerző szerint.

Filmes karrier

Állítólag 22 filmben játszott, de szerintem még ő maga sem tudná felsorolni őket. Én párat láttam ezek közül, és általában nem tetszett az egész. Madonnának túl erős a személyisége valószínűleg ahhoz, hogy más emberek bőrébe bújjon.

Csak egy pár filmcím tehát, ami eszembe jut:

Shanghai meglepetés - egyetlen érdekessége életrajzi, a forgatáson ismerte meg későbbi férjét, Sean Pennt
Ki ez a lány? - egy puma volt a partnere
Dick Tracy - Warren Beaty-vel, aki nemcsak a filmben volt a párja. Ma Anette Bening férjeként ismert (pedig már akkor is az volt). A színész indulnu akart republikánus elnökjelöltként, ám állítólag a Madonnához fűződő viszony betett neki.
Négy szoba - noha csak epizódszerep volt, de valószínűleg a legjobb film, amihez Madonnának köze volt.
A második legjobb dolog - Madonna talán legnézhetőbb filmje. Sajnos az ígéretes kezdést béna befejezés követi.
Cast away - talán Hajótöröttek magyarul? ijesztően unalmas film két nagyon ellenszenves ember sablonos kapcsolatáról (pedig ezt már Guy Ritchie rendezte).

A klipek királynője

Amennyire nem fekszik Madonnának a filmvászon, annyira mestere a videóklipeknek. Klipjei
majdnem mindig szólnak valamiről. Mindig ügyel arra, hogy nagyon jól nézzen ki, nem kockáztatja jónő imidzsét a művészi kifejezésért sem.

Általában izgalmas, emlékezetes kisfilmek ezek. Nem túlzás, hogy Madonna zenei sikereihez nagy mértékben hozzájárulnak különleges klipjei.

Első igazán figyelemre méltó klipje a Material Girl, amelyben a csodált Marilyn Monroe-t utánozza. A ruha, a haj, a smink és jónéhány gesztus együttesen idézi föl a hatvanas évek ikonját. Sokan félreértelmezik a klipet, és nem érzik a szöveg egyértelmű iróniáját.

A már említett Like a Prayer vezetett aztán csak igazi fölháborodáshoz! A pápa haragját is kiváltotta, mert - hogy a Vatikánt idézzem - "keveri a szexuális és a vallásos képi világot". Azon túl, hogy az egyháznak, miért ez volt akkoriban a legnagyobb gondja, egyébként igazuk van. A dal lényege ugyanis az, hogy a profán szerelem mélységét Madonna csak az isteni szeretethez tudja mérni. Ebben persze utóbbi felmagasztalása is benne van, a klipben látható mai szemmel visszafogott szexualitás meg az eladásokhoz kellett... Egyébként annyira nem csinált jó vásárt Madonna sem, mert a Pepsi nem kockáztatta keresztény vásárlóinak kegyeit, és felbontotta az 1989-ben rekord értékű, 5 millió dolláros reklámszerződését a művésznővel.

Ekkor jött Madonna legjobb klipje, amely e sorok szerzője szerint a klip mint műfaj csúcspontja is egyben. A Vogue képek nélkül is csodálatos dal, a divat adta életérzésről szól elsősorban, másodsorban pedig arról, hogy fantázia segítségével bármi elérhető. Ehhez forgattak egy fantasztikus klipet, melynek minden kockája tökéletes. Gyönyörű, igazi emberek vannak benne, csodálatos a fény, az egész maga a hibátlan elegancia.

A kilencvenes években sokféle próbálkozása volt: 1993-ban a Fever című klasszikus nem túlzottan sikerült feldolgozásának ezüstös űrlénye; két évvel később a bőrfetisiszta, szado-mazo hangulatú klip a Human Nature-höz; vagy a már említett Nothing really matters futurisztikus gésája. A legjobb ezek közül mégis a Ray of Light felpörgetett világa, ill. a What it feels like for a girl destruktív rohanása, amely újra kiverte a biztosítékot.

A már dicsért 2006-os visszatéréshez mindenképpen hozzájárultak a videók is. Főleg a Hung Up dinamikus, diszkós hangulata, amelyben a világ legszebb ázsiai fiúi ropják a szenzációsan kinéző Madonna mellett. (A fiúk bőven lehetnének a fiai, mégsem egy szombat esti családi kiruccanás jut az ember eszébe.)

Legfrissebb klipjében az Pharell Williams-szel tesznek - vesznek, de valahogy nincs kitalálva az egész. Igaz, Madonna ott sem fest rosszul.

Szép nő?

Nem, igazság szerint eredetileg nem az a babaarcú, modell alkatú sugárzó szépség. Korai, még sztársága (és főleg nagy vagyona megszerzése) előtti képekről ez kiderül: egy pici, vékony, aránytalan arcú lányt látunk. Az orra nagy és ferde (ezt azóta már korrigáltatta), a fogai sem tökéletesek. Éppen ideális volt ez a külső Madonna eredeti dédelgetett álmához, hogy kortárs táncművész legyen.

Madonna annak is az egyik legkiemelkedőbb művésze, hogy a szépség illúzióját úgy tudja kelteni, mint senki más. Igaz, az utóbbi időben rengeteget dolgozik, és a szóbeszéd szerint nem is riad vissza semmitől, hogy minél tökéletesebb legyen.

Mindenesetre becsülendő, hogy ő a bizonyíték arra, a szépség nem kötelező előfeltétele a jó kinézetnek.

Az amerikai popkultúra ikonja

Tagadhatatlanul a pop egyik legnagyobb alakja. De meg is dolgozik érte nap mint nap. És ez is imidzsének a része.

Az alapérték azonban két dolog volt mindig is: az önálló női szexualitás és a profizmus. A hangsúlyok és az árnyalatok azonban folyamatosan változtak. Eleinte fontosabb volt a női öntudat. Az Express yourselfben például arra buzdít, hogy ne elégedjenek meg a nők akárkivel, hanem csak a lehető legjobbal. A szexualitás túlhangsúlyozása a '90-es évek elejére jellemző. Ekkor már minden a szexről szól: Madonna kinézete, színpadi show-ja, klipjei, sőt kiadott egy könyvet is a félreérthetetlen SEX címmel. Most, gondolom, reménykedik, Lourdes, Madonna 11 éves lánya, nem talál rá.

Szóval régebben önnön szabadságát ünnepelte. Első gyermeke megszületése óta viszont próbálja a családot mint a legfontosabb tényezőt feltüntetni. Azért néha kilóg a lóláb. Például, mikor a 2004-es MTV Music Awards-on egész egyszerűen a tőle megszokott fülledt érzékiséggel megcsókolta az akkor még szalonképes Brtiney Spearst.

A vallásosság mint központi téma mindig is a Madonna-univerzum része volt. Ám míg kezdetben buzgó katolikus neveltetéséről beszélt, mára fölfedezte magának az ősi zsidó irányzatot,a kaballáht. A hedonizmus látszata a klipek világára korlátozódik, valójában Madonna egy ellenszenvesen szigorú, némileg rideg anya benyomását teszi az emberre. Két saját gyermeke szintén az imidzséhez tartozik. Sajnos Madonna sem tudott ellenállni a nem egészen normális Angeline Jollie által elindiított adoptálás-Afrikából trendnek. Nem akarom persze Madonna jószívűségét elvitatni, mégis azt hiszem, nem jön rosszul a mai amerikai új-prűdség korszakában a nagy család. S bár Madonna mindig is kritizálta az amerikai szemforgató magatartást, továbbra is idomulnia kell az amerikaiak ízléséhez, ha sikeres akar maradni. Márpedig ez Madonna fő célja.

A jövő

Biztosan több nagy dobás várható még tőle. Kérdés, hogy meddig akar még zenélni. El tudom képzelni, hogy még több évtizedig aktívan részt vesz a showbizniszben. Leginkább producerként. Sok a szokásos jókívánság után leginkább azt kívánom neki, hogy legyen benne erő ahhoz, hogy tudja, mikor kell abbahagyni. Ha ezt is meg tudja csinálni, akkor övé lesz a tökéletes karrier.