Még mindig a főzőversenyről van szó. Házibajnokságunkat az itt is néha kommentelgető Tritonus (nevezzük most így) nyerte.
A második helyen szintén rendszeres olvasóm, bár nem túl rendszeres kommentelő Zolimoni végzett.
A bronzérem az Inda-világba még csak néhány kirándulást tevő, így nick-kel nem is rendelkező Zsuzsáé lett.
Mindhármuknak gratulálok!
Én a fiúkkal a futottak még kategóriát vezetem föl, de nem bánom. Hat kiváló estén (délutánon) vagyunk túl. Mindenki komolyan vette a feladatot, mindenki kitett magáért, többször gasztonómiai élmény lett a verseny nem mellékes végeredménye.
Mint a verseny kiírója mindenkinek köszönöm az aktív részvételt!
Néhány tanulságot azért le kell vonni egy ilyen két és fél hónapon át tartó versenysorozat után.
Egyrészt, egy technokrata megfigyelés: a pontozási rendszer nem volt megfelelő. Leginkább azért, mert nem adott alapot az összehasonlításra. Valószínűleg jobban szórtak volna a pontok, ha egyszerre értékeljük az összes teljesítményt. Ez akkor is így van, ha én az összes forduló tekintetében is Tritonust hoztam volna ki győztesként.
Úgy tűnik, a győzelem záloga az egyszerűség és a sok alkoholos ital felszolgálása. A végeredmény mindenesetre erre utal...
Végül a saját dobogóm:
1. Tritonus
2. Zolimoni
3. Testvérem
Szóval nagyjából egyetértettem a népítélettel, talán annyit megjegyeznék, hogy a szöveges indoklások néha bántóan illogikusak voltak. Személy szerint több kohenerenciára törekedtem volna. De az egész játék volt, a kritikus pedig pont a szubjektivitása által lesz az egyszerű versenybíróból műértő.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
sir Sör Béla 2008.08.11. 15:59:09
Sajnálom, hogy ez Téged zavart. Szívesen főzök Nektek bármikor bármit.
És legközelebb meg ne legyen verseny. Ennyi. De akkor ne is hívjuk annak! (És ne is kelljen pontozni... - Mert ez egyáltalán nem volt egyszerű feladat!!! Bár Te mindenkinek 10-et adtál, ami meglátásom szerint igencsak "kényelmes" megoldás volt.)
Ja! Tritonus voltam, csak lusta nick-et váltani ezen a tetü lassú gépen
tritonus 2008.08.12. 08:57:17
De ismét mondom. Ugyanezt verseny nélkül is meg lehetett volna csinálni... Mégis az "összecsapás" mellett döntöttünk. Talán a játék izgalmáért...? Szerintem nem volt ezzel semmi baj. Az más kérdés, hogy a pontozási rendszer nem volt a legtökéletesebb. De majd legközelebb... Bár, azt hiszem, most egész más "játékok" következnek... Nem lesz idő ezt tökéletesíteni az ősszel!!! :)
Reckl_Amál · http://recklamal.blog.hu 2008.08.12. 11:38:03
Tavaly már belekezdtem a dinner party sorozatba, ami abból állt, hogy én egy különösen forró péntek estén megvendégeltelek Benneteket, és ennyiben maradtunk... Őszintén szólva vártam volna a folytatást, de elmaradt, és mivel szinte szó szerint nem erőszak a disznótor, ezért én nem akartam erőltetni. Mert annak sincs értelme egy baráti körön belül.
Nem a képességek különbözősége volt a gond, ha volt egyáltalán, hanem az a szemlélet - és ne haragudj, Tritonus, de ez főleg Tőled jött - hogy gonoszkodni kell egymással. Ugratjuk egymást, ami nem baj, de itt konkrét teljesítményt kellett értékelni. Mindenki sokat dolgozott vele, komolyan vette. Én gyakran főzök, és tudom magamról, hogy tudok. De vajon hogy érezheti magát az, aki most előszöt, de legalábbis most ötödször áll neki életében, és mondva csinált indokokat kap a pontlevonások mellé?
Colt szerintem jól csinálta, és csak annyit segítettem neki, hogy amikor a pácleveket keverte jelen voltam, és mondtam, hogy jó-e már. Dysonnak sokkal többet súgtam, de csak telefonos úton. Mindent ő csinált: ő vásárolt, ő készítette elő, és ő ált a tűzhely mellett is. Anyukája is ott volt, de csak apróságokkal támogatta.
tritonus 2008.08.12. 21:26:04