Most éppen egy képregény kapcsán megy a dühöngés oda-vissza.

Hogy miről is van szó, azt a Vastagbőr blogon beszélték meg páran. (Nyilván máshol is, én ezt olvastam végig.) A szerző ide be is másolta az ominózus képregényt.

Nincs mit szépíteni, a Tücsök és hangya ilyetén feldolgozása egész egyszerűen primitív. A legalantasabb ösztönökre próbál hatni, és hat is. De ez nem újdonság. A Móricka, az újság, melyben megjelent a szösszenet, erről híres. Mondhatnánk, hogy ez a fajta durva szókimondás a profilja. Amikor indult, jó 14 vagy 15 évvel ezelőtt kiskamaszként csak úgy kapkodtuk egymástól a friss lapszámokat, mert karikatúra stílusban rajzolt pornográfiához máskülönben nem jutottunk volna. Nem volt akkor még internet...
Továbbá a Móricka, melyet nem áll szándékomban védeni, sosem volt a political correct szövegeknek vagy képeknek a tárháza. Mindig vaskosan, mocskos szájúan mondta el sajátosan sarkos véleményét a világról.
Ellenszenves, beszűkült bunkók lapja, gondolhatnánk, és tán igazunk is lenne, ám ez egy vicclap. A maga ízléstelen és tahó módján humorizál, igazából azokat minősíti, akik szerint a benne olvasható, ill. látható tartalmak szellemesek. Leginkább csak gusztustalanok.

A legnagyobb vicc, hogy aki pont ezt a mesét válaszotta ki, nem értette az eredeti történet lényegét. Egyrészt azt, hogy a tücsök nem kártékony. Csak meggondolatlan és kicsit kényelmes. Fontosabb neki saját hóbortja, mint a munka, de nem bántja a hangyát, nem akadályozza a munkában. És csak akkor kér tőle segítséget, amikor már majdnem elpusztul.
La Fontaine a hangyán keresztül figyelmeztet, hosszabb távon kell gondolkodni, a jövőről is kell gondoskodni. Ez pedig csak kitartó és lelkiismeretes munkával lehetséges.
De hogyan is zárul a mese? A hangya végül megszánja a tücsköt és nem hagyja éhen halni. Vagyis elítéli, de segít neki. És ez az a mozzanat, amit ebben az országban alig ért valaki.

Mert a rajzoló, és a képregény kissé álszent hívei (Ez csak a Tücsök és hangya meséje! Rossz az, aki rosszra gondol - mondogatják magukat is győzködve.) egy nagy, karimás bőrkalap alá vesznek minden tücsköt. Persze a karikatúra felnagyítja a csúnyaságokat, de mindig konkrét személyre vonatkozik. Ez a képregény viszont nem. Nem az benne a rasszista, hogy bajszot meg aranykarikát ad a tücsöknek, hanem hogy minden tücsköt így ábrázol. Márpedig ez a rasszizmus, egy népcsoport minden tagját ugyanúgy kezelni, függetlenül az egyes emberek érdemeitől vagy éppen bűneitől.
Ez akkor is így van, sőt annál inkább így van, ha a népcsoport egyes tagjai bűnözők, vagy egyszerűen csak nem a többség (?) által preferált életmódot folytatják.
Szóval ítéljük el a bűnözőt, a pedofilt, az ingyenélőt mindenféle hovatartozásra való tekintet nélkül!

Viszont akkor hadd ítéljük el a bűnözőt, a pedofilt és az ingyenélőt mindenféle hovatartozásra való tekintet nélkül!
A jogvédők legnagyobb hibája, hogy nem tudnak mérlegelni. Mi ez a Móricka? Pár infantilis fickó szórakoztatására kiadott ordenáré sajtótermék. Én mint nő ugyanígy megsértődhetnék, mert ebben az újságban minden nőnek látszó szexuális tárgy fehérmájú szopógépnek van ábrázolva. Komolyan kellene vennem? Nem hiszem. Éppen ezért az ügyben annyira felháborodott jogvédők kicsit járjanak utána, a Mórickát ilyen alapon az első lapszámnál be kellett volna tiltani.
Mostani akciójukkal csökkent volna a rasszizmus Magyarországon? Nem hiszem, viszont még azokat is hergeli ez a folyamatos hiszti, már elnézést, akik békében megvannak. Elég a Vastagbőr kommentjeit végigolvasni. Ezek a hozzászólok többnyire nem gyülölnek senkit igazán, csak elegük van ebből a heti lerasszistázásból. Persze az is lehet, hogy ennyi elvakult, büdös náci van az országban, akkor meg már rég mindegy...
Azt meg még a nem túl okos reggeli riporter is átlátta, ennél jobb reklám aligha kellett ennek az újságnak.

Ki érte el jobban tehát a célját? A jogvédők? Az előbbi levezetés is bizonyítja, hogy nem. (Most abból indulok ki, hogy a cigány politikus a cigányság egészének jólétéért küzd. Ha csak a tv-ben akart szerepelni, akkor igen.) Az újság? Sokkal inkább. Elkapkodták az összes példányt, sőt bizonyos körökben ez az igénytelen kompánia most még az igazság bajnoka is.

Egyébként az egész történet Magyarországot minősíti. Az is, hogy az emberek ilyen sarkított baszós-gyilkolós képregénynek tartják a valóságot; és az is, hogy ez nem teljesen alaptalan.