Tragikomédia három felvonásban

Játsszák:

Az Ügyvéd

Riporter 1

Riporter 2

A Díler

A Kampányfőnök

A Miniszter

Továbbá: hírolvasók, politikusok, tvnézők

Rövid tartalom:

A Miniszter dúl-fúl, mert az ellenzéki sajtó folyton a bajszát huzogatja. Valamit tenni kell. Felvetődik hát az ötlet, hogy el kell rontani a riporterek hitelét. Hívatja a Kampányfőnökét, aki megkéri az Ügyvédet, eszeljen ki valamit. Erre a telepátiájáról is híres Díler felkeresi az ügyvédet, hogy nem segíthetne valamit. Az Ügyvéd érzi ebben a lehetőséget. Blöffből még nem létező rendőrségi nagykutya barátaira is hivatkozik.

A Díler megközelíti a riportereket. De azok annyira szimpatikusok lesznek neki, hogy ideológiai okokból átáll az ő oldalukra. Azt már együtt fundálják ki, hogy úgy csinálnak, mintha az Ügyvéd kábítószer álnok elrejtésével bízta volna meg. Azt is egyeztetik, hogy a Díler sütőporral érkezik drog helyett az előre gondosan nyitva felejtett autóhoz, és ott várja meg az ő letartóztatására érkező rendőröket. Majd nagyon meggyőzően lepődik meg letartóztatásán.

A harmadik felvonás a tv-stúdióban játszódik. Hétköznap reggel a korosodó műsorvezetőnő kérdezi az Ügyvédet a Dílerrel folytatott beszélgetésének felvételéről. Az Ügyvéd bemutatja a saját verzióját, mely az ő igazát látszik alátámasztani.
Az utolsó jelenetben az összes szereplőt látjuk, amint együtt ülnek a kulisszák mögött, és röhögve nézik a tv-t, amint a stúdióban már szakértők találgatják, ki kezdte.

Kritika:

A szerző jól érzékelteti a XXI. század elejére oly nagyon jellemző mediatizált világ visszásságait. A cselekmény valódi veleje csak nehezen bontakozik ki, talán sokak előtt nem is világos, ki és mit csinált. Éppen ezért átlengi az egész művet ez a szinte csak balladákban tapasztalható homály, ez a misztikum.
A karakterek kialakítására sok gondot fordítottak. Például a beszélő nevek: a Miniszter nyilván titkolt szégyenérzetétől Veres, a kétkulacsos, kisstílű Díler mindenki Baráthja, Viktor, a kampányfőnök neve pedig az ellenség, vagy akár sátán profán és egyértelmű megnevezése (Mit is mondanak a démonokról, sőt a sátánról himself? Ha megnevezed, elveszti fölötted a hatalmát.) És a csavar: ez a Viktor nem az a Viktor; csak jelzés: az ellenség keze már betette a lábát.

A katarzis viszont elmarad, a brechti színház legszebb hagyományainak követőjeként, nincs megváltás, nincsenek hősök. Csak a kiábrándító, meztelen valóság.
Éppen ezért a songokat kicsit hiányoltam is. Például megnéztem volna a Miniszter előadásában a "Hogyha egyszer sok pénzem lesz" cinikus előadását; vagy az Ügyvéd amint előad egy számot a Chicago tárgyalótermi jelenetéből, csak hogy értsük, ő az Ügyvéd.
Csupa beemelés, csupa idézet - a tökéletes posztmodern irodalom!