Az olvasó most már végképp összecsapja majd a kezét, és azt mondja: kész, ennyi, Amál végre színt vallott!

Be kell ugyanis vallanom, hogy az egyik példaképem egy gorilla. Általában is nagyon szeretem ezt a bölcs, méltóságteljes és békés főemlőst, amelyet mostanra már majdnem sikerült kiírtania az embernek. És miért? A gorilla húsa nem különösebben jó, a prémje sem. Nem veszélytelen az emberre, de nem is vadászik rá ádáz módon. Hülye emberi babonák áldozata: a hím gorilla pénisze kiszárítva, porrá törve afrodiziákum, tenyere preparálva dísztárgy...

Koko San Franciscóban született Hanabi-Ko néven 1971-ben. Különleges képességét, vagyis hogy "beszélni" tud, hosszú éveken át fejlesztették ki a Stanfordon. Harminchat éve dolgozik vele mentora, Francine "Penny" Patterson, bár inkább gyereknevelésről van szó.

Patterson és csapata 1972-ben kezdett abba a kísérletbe, hogy a kölyökként is intelligenciájával kitűnő emberszabásúnak megtanítják a siketnémák által használt jelnyelvet. Ma már 1000 különböző jelet tud használni Koko, és több mint 2000 kiejtett szót ismer, ill. ért meg. Ha most csak humorizálni akarnék, írhatnám, hogy volt olyan angoltanárom, akinek ez már gond lett volna...

Történetében azonban több van, minthogy csak elvicceljük. A jeleléssel kommunikáló gorilla léte ugyanis további kérdéseket vet föl. Az emberi privilégiumnak tartott beszédet (nyelvi szintű kommunikációt) ezek szerint egyes nagyon fejlett intelligenciájú állatoknak is meg lehet tanítani. Beszélni nyilván leginkább azért nem, mert a beszéd nagyon speciális szervrendszert igényel. A gorilla természetes közegében is bonyolult kommunikációt folytat, és hangkészlete is gazdag, de például nem rendelkezik az emberi beszédhez elegendhetetlen "lesüllyesztett" garattal. Enélkül ugyanis nem lehet szabályozni a be- és főleg a kilélegzett levegő mennyiségét, amely fiziológiailag a beszéd, ill. az ének alapfeltétele. (Mindig lenyűgözött egyébként az a feltételezés, hogy az emberi nyelv először éneklés volt, csak mai bonyolultság miatt föl kellett gyorsítani a tempót.)

Másrészt megdöbbentő látni, ahogy Koko gondolkodik. Egészen komplex, képszerű gondolatai vannak. Ilyen például az, hogy a meglévő szavakból újakat alkot, amennyiben ki akar fejezni valamit. A klasszikus példa az "ujj-kötő" (finger-bracelet), melyet az ujj és a karkötő szavakból állított össze, amikor azt akarta mondani, hogy gyűrű. Hihetetlen nyelvi intelligenciára vall ez az eset! Egyébként ez a jelenség megfigyelhető olyan embereknél is, akik nem beszélnek egy idegen nyelvet túl jól, és abból "gazdálkodnak", amit tudnak. Koko is képes erre a bonyolult dologra. Több ilyen esetről is beszámoltak. (Pl.: hattyú nála víz-madár, dinnye: ivó-gyümölcs /angolul, ugye, water melon, amely szintén magas folyadéktartalmára utal; ha Karsaiék tudnák, hogy ügyükkel a Bolygó egyik legnagyobb koponyája is foglalkozik.../ vagy a gorilla megnevezése, mely filozofikus mélységet is magában foglal, az állat-személy.)

Ráadásul gondolatai kreativitásra, megkockáztatom, művészi tehetségre is utalnak. Előbbi meglétét vadon élő gorillák esetén is bizonyították (2005-ben megfigyelték, hogy egy csapat gorilla egy bot segítségével vizsgálta a folyó mélységét, amelyen át akart menni), utóbbit állatokról nem feltételezik. Koko állítólag nagyon szép képekben fejezi ki magát, sőt egyszerűbb hasonlatokat is használ.

Az idős gorilladáma nem szült kölyköt, mondhatni egész életét a tudománynak szentelte. Anyai ösztöneit - mint sok gyermektelen ember - kismacskák iránti gyöngéd szeretetben éli ki. Mindegyik macskájának adott nevet. Legjobban a képen is látható All Ball-t szerette, de azóta is több macskája volt, akiket személyesen gondoz, félt és védelmez meg, ha kell, sőt néha a macsekokkal is próbált jelekkel kommunikálni, de mivel választ nem kapott tőlük, nem folytatta ezt a dolgot. (Az ember is beszél az állataival. Néha még a halakkal is, pedig belátható, hogy nem túlzottan kommunikatívak. Legalább is emberi léptékkel.) Két társa is volt, de az egyiket, a 2000-ben elhunyt Michaelt, testvérének tekintette. A másikat, Ndumét, ugyan nem, de vele sem párosodott. Elképzelhető, hogy nem tekintette dominánsnak a hímet. Bár viszonyuk nagyon kellemes volt: mindkét fiút megtanította jelelni. Michael 600 jelt ismert, bár kétségtelenül nem volt olyan tehetséges, mint Koko.
Sajnos a kísérletnek a fent vázoltak miatt elmaradt az a része, hogy vajon a kicsiknek is megtanították volna a jelnyelvet. Patterson szerint biztosan.

Koko egyébként nagyon szívesen tartózkodik emberek között. Szelídségének köszönheti, hogy Amerikában tv-sztár státuszt küzdött ki magának. Seinfeld, a showman, már többször is meghívta a műsorába, ahol egy tolmács segítségével interjút készített vele. Koko láthatóan érdeklődő volt, és a nevető - tapsoló közönség sem zavarta.

Sok emberi szokást vett föl. Például tud késse-villával enni, és pohárból inni. Szeret színes könyveket, újságokat nézegetni, és maga is fest néha. Figyeli a tv-t, és nagynénémhez hasonlóan néha vitatkozik az ott hallottakkal.

Miért példaképem? Azért, mert - ahogy már írtam - a Föld egyik legintelligensebb lényének tartom. Ha egy ember a saját korlátain belül arra lenne képes, amire Koko majomként, azzal én szívesen cserélnék. (Nem beszélve arról, hogy Koko Hawaii-on tölti nyugdíjas éveit...)