A hétvégét barátaim vidéki házában töltöttem nagyon kellemesen. Ez az oka az elmúlt napok viszonylagos csöndjének is.

A privát eseményekről is beszámolhatnék, ha ez kizárólagosan egy én-blog volna, de ahhoz szemérmes vagyok, továbbá nem kaptam rá felhatalmazást a többi vendégtő, no meg a házi gazdáéktól.

Inkább azt tartom említésre érdemesnek, amelyet egy hosszadalmas politikai vita értékeléseként egyik hűséges kommentelőm mondott: meglepő, hogy tanult, művelt és intelligens emberekben is még mennyire erős az Orbán-fóbia.

A beszélgetés során ugyanis kialakult két csapat: azok, akik minden ellenére újra a szocialistákra (horribile dictu az SZDSZ-re?) szavaznának, csak Orbán ne jöjjön vissza, és azokra (ránk), akik bár szintén nem kívánjuk Orbán ismételt országlását, de ennél csak azt tartjuk rosszabbnak, ha a dolgok változatlanok maradnak. Értelemszerűen a jelenlegi kormányzatot csak a Fidesz tudja leváltani, Orbán népszerű, miért ne ő lenne a következő miniszterelnök.

Szóval a vita arról szólt, melyik kormány teljesítménye a jobb. Persze jöttek a slágertémák: koronaúsztatás Nagyboldog Asszony napján Esztergomba, vizitdíj, összekacsintás a széljobbal, Őszöd...

Érdekes, nagyon élvezetes és élénk (vagy ahogy világot látott vitapartnerünk mondta, lively) beszélgetés volt, és a szokásos patronok durrogtatása ellenére mind a tíz ujjamat megnyalnám, ha bármelyik tv-n ilyen izgalmas viták mennének.

Két alapvető tanulsággal távoztam: egyrészt az, amit már föntebb írtam, egyúttal egy ballib érzelmű, ám a mai ballib pártokból teljesen kiábrándult ember grátisz tanácsa a Fidesznek, és különösen Orbán Viktornak. Mégsem lehet hátradőlni! Még mindig vannak olyanok (és nemcsak kisnyugdíjasok), akikben erősebb az Orbán iránti ellenszenv, mint a jelennel való elégedetlenség.

Másrészt pedig az, hogy rá kellett döbbennem a kérdésre, mi egyéb lesz jobb 2010 után, mint az, hogy nem Gyurcsány van az első számú bársonyszékben? Enne előnyeit persze nem szabad lebecsülni. Mégis a változáson kívül mekkora lesz az előnye ennek?

Na, az ilyenekért jó leülni beszélgetni! (Köszönöm is.)