Halottnak a csók

Nem akármilyen halottnak, és nem is akárkitől: Heath Ledgernek az Amerikai Mozgókép Akadémiától.

Azt rebesgetik ugyanis, hogy a fiatalon elhunyt színészt posztumusz jelölik az Batman and the Dark Knight című filmben nyújtott alakításáért, melyet már nem tudott befejezni.

Két kérdés fogalmazódott meg bennem ennek kapcsán. Egyrészt mi van, ha valaki más nyeri meg? (És egyáltalán: hogy érzi majd magát a többi jelölt?) Nem fullad-e ez az egész újabb kínos epizódba az Oscar-díj amúgy is belterjes, óvatoskodó történetében?

Másrészt, és ez a szomorúbb gondolat, nem arról van-e szó, hogy az egyébként őstehetség Heath Ledgert így utólag már szeretni kezdi az Akadémia? Nem a James Dean - jelenségről van szó, hogy amíg élt szétkritizálták (Mondjuk csak egy filmjét láttam, és nem tetszett.), de most, amikor kulttá kezd válni, egy kicsit jófejkedik majd az Akadémia. Az a társaság, aki annak idején nem szívesen adott semmit a Túl barátságonért. (Amely egy eszméletlen lassú, vontatott, mondhatni unalmas film, de Ledger elképesztő jó benne. Egy modern Bánk bán, a "Nincs a teremtésben vesztes, csak én" - verseny mindenkit elsöprő győztese.)

A film forgalmazói nyilván ráülnek majd erre a hype-ra, hiszen mi kell egy Batman-film promójához? Egy titokzatos körülmények között meghaló főgonosz. Egyébként állítólag jobb Joker, mint Jack Nicholson volt 18 éve. Ez azért kíváncsivá teszi az embert...

Hogyé' a Fábry kilója?

Érdekes cikk jelent meg az egyébként teljesen érdektelen Borsban. Arról szól, melyik magyar sztár mennyiért haknizik.

Eszerint Fábry kéri a legtöbbet, 750 ezer Ft/ óra a gázsija, és ráadásul igényeskedik is. Vagyis megválogatja hol, mennyi ember előtt lép föl.

A forrás, egy rendezvényszervező, éppen ezért helyette az olcsóbb Sas-kabarét ajánlja. 100 ezerrel kevesebbért nemcsak egy pisi-kaki-gyurcsánykormány vonalón élcelődő humoristát kap az ember, hanem egyszerre egy tetszőleges válogatást a magas színvonalú Mikroszkóp Színpad zombijaiból is, sőt az a műsor még zenés is.

Egy ideje Fábrytól sem vagyok elájulva, de azért legrosszabb napján is jobb, mint bárki a Sas-kabaréból. Egyrészt ez azért jó képet mutat arról, hogyan gondolkodnak egyes magyar rendezvényszervezők. De egy tévedést azért tisztázzunk: Fábry megteheti, hogy sokat kér, és hogy válogat. Nem azért magas az ára, mert "problémás", hanem mert értékesebb.

Helen Mirren a korfasiszták arcába köp

Elnézést, természetesen csak képletesen. A Daily Mailben megjelent cikk számos képet mutat a ma már hatvan fölötti, ám csöppet sem szégyellős hölgy olyat mert tenni, hogy csak na! Na ne arról van szó, hogy valami Zalatnay-típusú, ízlételen kitárulkozást mutatott volna be pénzért valamilyek nyálcsorgatós magazinban. Csak férjével nyaralt Olaszországban, és ott a tengerparton bikiniben jelent meg. Ez a szenzáció maga.

Vicces, mert a cikket jegyző 75 éves Joan Collins pont arról értekezik, hogy az "arany generáció" mennyire menő és trendi lehet, ha vigyáz a vonalaira. Nem vitatom persze, hogy nem árt, ha egészségesen él az ember, mégis inkább azt gondolom, ez fajta kérdése. Vannak emberek, mint Helen Mirren is, aki szépen öregszik. A cikkhez mellékelt korábbi frivoll fotói (sok közülük mai szemmel is erotikus) mutatják, eleve szerencsés alkattal született.

Mi lehet egy olyan ember kommentárja mindehhez, aki ugyan a húszas éveiben jár, de sajnos (?) a természet nem volt ennyire kegyes hozzá? Csak annyi, hogy nem érti, miért kell valakinek 60, 70 vagy 80 évesen szexisnek lennie. A szex nem csak a fiatalok privilégiuma, ez rendben is van. De miért kell a huszasok szexepiljét ráerőltetni az aranykorúakra is? Ha az ember már megöregedett (ami azért nem a legjobb dolog a világon), akkor miért nem élvezheti, hogy nincs rajta az örökké jól kinézés nyomása? Miért nem lehet az idősek első számú szexepilje a méltóság?