A termelők másodjára borítottak ki több mázsa dinnyét a soroksári Auchan parkolójában. Álláspontjuk persze érthető: a hipermarket megalázóan alacsony áron forgalmazza a görögdinnyét, ezzel a magyar őstermelők lehetetlen helyzetbe kerülnek.

Tiltakozni kell, ezt nem vitatom. Sőt, egyszer-egyszer ez is belefér, elvégre egy békés felvonulásra az Auchan (vagy bármelyik multi) csak megvonná a vállát. Ennek pedig már tegnap is volt eredménye, hiszen az Auchan értékesítési igazgatója hajlandó lett volna áremelésre, igaz ennek mértékével a termelők nem voltak megelégedve.

Ez máris rávilágít az első problémámra, vagyis arra, hogy a magyar őstermelőnek fogalma sincs a piacról és a kapitalizmusról. Közgazdasági alapvetés, hogy mindennek annyi az ára, amennyit a piacon hajlandóak fizetni érte. A dinnyeszórós akció nagyon érzékenyen érinthette az Auchant, mert azonnal reagáltak, és tárgyalás nélkül azonnal felajánlották a 65 Ft/kg-os árat, amely33%-os áremelés, vagyis nem csekély. Egy multival szemben ez óriási siker, de makacs magyar parasztnak persze nem jó! Ő ragaszkodik ahhoz, amit otthon kitalált. El kellett volna fogadni, de nem ez történt.

A multi meg pont ezt szereti: a sok tudatlan vagy értetlen embert. Mert amíg ez a cirkusz tartott, melynek szemtanúja voltam, lévén a környéken lakom, a vásárlás zavartalanul zajlott. Sőt, az ingyen dinnye ígérete talán még a szokásosnál is több embert vonzott oda.

Hát persze, hogy a multik lubickolnak ebben az országban. Egyrészt vannak a pici, erőtlen, szervezetlen és tudatlan beszállítók (erről Mover írt alaposabban: http://mover.blog.hu/2008/07/14/dinnyehaboru), akiket akkor és úgy lehet átverni, kizsákmányolni vagy éppen ignorálni, ahogy a nagy cég csak akarja. (Mert tegyük föl, hogy a Versenyhivatal több tíz milliós büntetést sóz a nyakukba. Egy hipermarket napi bevétele 70 - 80 millió forint. Szóval zsebből kifizetik.)

A másik oldalon meg ott van a magyar vásárló, akinek tudatossága az árcéduláig terjed. Nem érdekli, nem érti, mi miért történik. Szellemileg a fogyasztói társadalom első fázisában tart, ahol mindent meg kell venni, mert lehet, hogy holnap jön a III. világháború és akkor mit csinálnánk orrszőrnyíró nélkül? Erre utal a magyar lakosság eladósodása is. Abszurdum, hogy házi mozi rendszerek miatt (Mert mi más kellene egy szép panellakásba?) jelzálog terheli a lakást.

Egyébként a fönti állításokat tökéletesen illusztrálta az a képsor, amelyet többször is megnéztem, mert annyira jó. A nyugdíjas bácsi békésen tologatja a buszmegálló (!) felé az ingyen összeszedett dinnyékkel teli kocsiját. Az őstermelő rohan utána és agresszív fejjel dobálja ki a kocsiból az ép dinnyéket, hadd loccsanjon szét a betonon.

A bácsi tipikus példája a bármit csak ingyen legyen mentalitásnak. Mit csinál vele? Hogy eszik meg 30 kiló dinnyét egymaga? Hogy viszi haza? A Soroksár-busszal?

A termelő jelszava ezzel szemben az, hogy dögöljön meg a szomszéd tehene is! Itt van a dinnye, amit azért hozott, hogy kiszórja a szemét multi elé. Vagyis nem kell neki, de kellhet másnak. De azé se legyen!

(Persze nem minden vásárló így járt el, és a termelők között is volt szép számmal civilizáltabbak.)